Orbán Viktor mozija

Imádom az Orbán-mozit, talán még az Orbán-rádiónál is jobban. A miniszterelnök oldalán most az az egyperces videó van műsoron, amelyen a kormányfő kora reggel ellenőrző látogatást tesz a Korányiban, mert a rohadt baloldali sajtó szerint ott és másutt szűk az ellátó kapacitás.

Ilyenkor ugye legjobb – mint utána a rádióban mondta- “a régi praktikákat elővenni”, és Mátyás királyként lemenni a nép közé megtapasztalni a valóságot. Igaz, Mátyás királynak az álruha mellé még Fekete Serege is volt, kicsit az is számított a politikában. Utóbbi nálunk már csak azért sem merülhet fel, mert – ahogy döbbenten hallottam a Kossuthon a miniszterelnöki szájból – ő “nem szereti a katonai kifejezéseket”.

Mindegy, azt méltányolom, hogy már fél 7 tájban autóba vágódott a kísérőivel, persze maszk nélkül szállt be, de már ott volt a kezében, ami komoly haladás, a kórházba már ebben érkezett. Hőmérőzés, (ezúttal jó hőmérővel, nem is mondták, mint a múltkor, hogy kihűlőben van), kórházba be, páros jelenet a rokonszenves, karikás szemű, nagyon fiatal orvossal.

És most jön a drámai csúcs, a Casablanca semmi hozzá. Az orvosról kiderül, hogy közel 24 órája, tehát előző nap reggel 8-tól bent van az intenzív osztályon. Ebből azért még nem derül ki egész világosan, miért is hazudik, aki a személyi feltételek hiányáról beszél.

“Na, ugorgyunk!”- gondolja Orbán, és megkérdezi, van-e elég lélegeztetőgép. Biztosra megy, hiszen 300 milliárdért 16.000-et vásároltak, noha 3000-hez sincs személyzet. “Azzal nem volt probléma, azzal van a baj, hogy kell hozzá technikus…”- kezdené magyarázni szegény fiatalember, hogy ki mindenki hiányzik.

Nehogy már! Nem ezért jöttek, ugyebár, hanem épp az ellenkezőjéért. Az rosszul venné ki magát, ha a miniszterelnök egyszerűen “kuss”-ot kiabálna, helyette az elfoglalt emberek hadarásával jelzi, nem ér rá ilyen hülyeségekre, és közbevág: “Nem volt vele probléma, az a kérdés, most van-e”. Mármint gép.

Van. Más sincs.

Az ifjú doktor érzi a hepiend szükségességét, de jót csak a saját elkötelezettségéről tud mondani: “Egyelőre én lelkes vagyok”.

Amiből kiderül, hogy ő az igazi főhős. A miniszterelnök, bármennyire is igyekszik, csak tébláboló mellékszereplő.

Röviddel ezután a Kossuth rádióban helyreáll az önbizalma. Beszél a “vezénylésről”, amelynek során a haditerv részeként a még meglévő orvosokat, ápolókat küldözgetik majd innen oda, onnan ide. Hogy mi lesz az addig ellátott betegeikkel, nem tudni. Viszont “tudni fogjuk, melyik ápolónő hová van vezényelve, hol alszik, hol eszik, kitől kapja a feladatokat.”

Az jó. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy van itt még párszázezer ember, aki szintén örülne, ha tudná, hol alszik, hol eszik. És főleg miből.

Ha volna egy pici ideje miniszterelnök úrnak rájuk is!

Lendvai Ildikó

(Forrás: HírKlikk)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.