Irány az ötvenes évek!

Balszerencsémre megnéztem egy tudósítást a Magyar Televíziónak nevezett valamiben, és így belebotlottam egy műfajilag meghatározhatatlan izébe, amit ez a csatorna közzétett, történetesen Tordai Bencéről. A Hír tv legszebb napjaira emlékeztető anyag volt, mintapéldája annak, hogyan nem volna szabad dolgozni.

Az alaphír az volt, hogy a Párbeszéd parlamenti képviselőjének felesége külsős szakértői helyet kapott a II. kerületi önkormányzat városfejlesztési bizottságában. A tudósításból aztán megtudhattuk, hogy Tordai Bence az az ember, aki rendre megzavarja a Parlament munkáját, tiszteletlen a miniszterelnökkel, ő hekkelte meg az akkor még főpolgármester Tarlós István sajtótájékoztatóját, szóval általában csupa olyan dolgot követ el, amit el kell ítélnünk.

Vagyis: a majd’ százmilliárd forintnyi közpénzből – a mi adóforintjainkból – finanszírozott televízió skrupulusok nélkül, teljesen leplezetlenül úgy foglalkozott a témával, mint a kormánylapok, kizárólag arra koncentrálva, miként lehet a leginkább lejáratni az ellenzéki politikust. A Magyar Televízió tehát a jelek szerint nem vette észre, hogy nem oly régen volt egy önkormányzati választás, ahol kiderült, a magyar emberek jelentős része már nem kér a hazug propagandából. Magyarán, itt lenne az ideje kiszállni a Fidesz szekeréből, és megpróbálni egy elfogadható útirányt választani.

Persze az MTVA nincs egyedül: azok az intézmények, amelyeknek kiegyensúlyozottan, elfogulatlanul kellene működniük, változatlanul a kormányzati akarat feltétel nélküli támogatói. Szelektív módon működik az ügyészség, továbbra is egyoldalú az Állami Számvevőszék, a Versenyhivatal például a TV2-nél nem kifogásolja azt, amit másoknál igen. Nem bízhatunk az adóhivatalban, a választási bizottságban, a Médiatanácsban, és még sorolhatnám. Sorolhatnám mindazon intézményeket, amelyeknek fékként, ellensúlyként kellene működniük, ellenőrizniük a hatalmat, ezzel szemben a hatalom százszázalékos kiszolgálói, lassacskán tíz éve. (Van olyan közülük, amely bizonyos döntéseiben már az ellenzékben lévő Fideszt is kiszolgálta, gondoljunk csak az ügyészségre.)

Azt, hogy a kormánypárt nem tanult október 13-ból semmit, megértjük. Orbán Viktortól nem is várhattunk mást. Abban azonban – talán túlzott optimizmussal – bízhattunk egy kicsit, hogy a fentebb említett intézmények vezetői körében oldódik valamicskét a félelem, és ha nem is rohamléptekben, de elindulnak a szabadság, a demokratikus működés irányába.

De láthatóan, érzékelhetően tévedtünk. Hogy azért-e, mert erősödött rajtuk a Fidesz szorítása, vagy már nem is képesek nem a hatalom szolgálólányaként működni, nem tudom. Lehet, hogy mindkettő. Mindenesetre a rendszerváltás harmincadik évfordulójához közeledve megállapíthatjuk, hogy noha Budapest és néhány nagyváros némiképp felszabadult, a kormányzat uralmi eszköztára továbbra is a hetvenes évek modelljét mintázza. És ha nem teszünk ellene, visszaléphet akár az ötvenes évekbe is.

Ja nem; akkor még nem volt televízió.

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.