Hosszú ideig parkoló működött a Klauzál és a Dohány utca sarkán régóta üresen álló telken, majd 2012 nyarán az akkor még meglévő jókora fák alatt itt is egy romkocsma nyílt, Alcatraz néven. Ez tavaly bezárt, és idén ősszel – persze a fák villámgyors kivágása után – építkezni kezdtek a telken; egy markoló azóta is szorgosan ássa az alapnak a gödröt. Mert épül itt valami…

Lehet találgatni, hogy mi. Lakóház? Hangszerbolt? Könyvesbolt? Esetleg egy hangulatos kis pihenőpark padokkal, visszaültetett fákkal? Nem, kérem szépen, nem – és most tessék hangosan örvendezni – ide is egy hostel fog felépülni, hát persze hogy mindannyiunk leg- nagyobb örömére. (Az építkezés táblája szerint az Accor Pannonia Hotels Zrt. a Jo & Joe Hostel mélyépítési munkálatait végzi jelenleg.)

Komolyan mondom, mint egy falat kenyér, úgy kellett ide még egy hostel! Miközben a környéken már amúgy is 20 méterenként, majdnem minden kocsma mellett van egy…

Nos, akkor most még egyszer, lassan, érthetően: nem az a baj, hogy turisták látogatnak Budapestre, Erzsébetvárosba, hanem az, hogy jó részük azért jön ide, mert lakóhelyükön, a saját országukban nem engedhetik meg maguknak azt a minden határt átlépő, féktelen buli- zást, amit nálunk minden további nélkül, minden következmény nélkül megtehetnek. És aminek összes járulékát azoknak kell elviselniük, akik (még) itt próbálnak meg élni és lakni.

dr. Kispál Tibor, önkormányzati képviselő

P.s.: A „bulinegyed” üzleti hozadéka a turistaszállás biztosítása. A kerület az államtól nem kap segítséget, nem is érdeke látszólag, hiszen a turizmus bevételét az államkassza nyeli el. Erzsébetváros még annyi plusz bevételt sem kap, amiből a közterületek takarításának több- letkiadását fedezné, fedezhetné.

***

A telken lebontásáig egy 1868-ban Lohr János építette lakóház állt, többek között ennek udvarán működött egykoron a Sternberg-hangszergyár. Sternberg Ármin 1884-ben alapította meg szerény boltocskáját Pest VII. kerületében, a Kerepesi út 36. szám alatt, szemben a Rókus kórházzal. Aztán lendületet vett az üzlet, s mire a csúcsra ért, már nemcsak Magyarhonban, de szerte a világon sikert sikerre halmozott. Császári és királyi udvari szállítóvá vált. Szinte minden kiállítási érmet begyűjtött termékeivel, külföldre is nagy számban szállított, de importált is hangszereket. Klauzál utcai gyárában a legkülönfélébb hangszereket, sőt beszélőgépeket is gyártott. Családja révén számtalan leányvállalattal és beszállítóval tartotta a kapcsolatot (New York, Berlin). Szinte minden akkori neves zenész, színész, ismert ember, hercegek és királyok is náluk vásároltak, nem csak hagyományos termékeket, de audió-technikai eszközöket, rádiót, gramofont vagy akár saját sorozatú gramofonlemezeket is. (A család és a vállalkozás történetét Török Róbert meséli el – Budapest Folyóirat)

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)