Ki beszél itt becsületről?

Mit keres az uniós biztosjelölt lecserélésének bejelentése a magyar–finn kormányfői találkozó késő esti sajtótájékoztatóján? Nem sokat, még ha a finnek is a soros elnökök. Ámde bármennyire igyekezett is leplezni a magyar kormány, Trócsányi László brüsszeli bukása hatalmas politikai pofon Orbán Viktornak. Amit maga is elismert azzal, hogy másodjára technokratát, Várhelyi Olivér nagykövetet jelölte. Most aztán kiabálhat a kormánypártok EP-képviselőcsoportja – és vele a kormánysajtó –, hogy politikai lincselés történt az EP-ben.

Pedig ez csak az Európai Parlament lázadása, a Sargentini-jelentés utórezgése. Azzal a fogyatékossággal együtt, hogy bár Trócsányi megbuktatásának közvetlen oka ügyvédi irodájának kormányzati megbízatása – magyarán korrupció – és az ezzel kapcsolatos hazugság volt, a valódi indok, amit Brüsszelben csak a magyar ellenzék emlegetett: Orbán jelöltje – például a jogi határzár megteremtésével – aktívan közreműködött a hazai demokrácia lebontásában. Ha valakit politikailag meglincseltek hétfőn Brüsszelben, az Orbán volt.

Most hát itt a kormányfő B terve. Örömködésre sok ok nincs. A brüsszeli rövidlátást igazolja a terület, amit a magyar  biztos kezébe adnának. Élesen látja ezt a Mediaprt.fr francia hírportál: szerintük az EU bővítését és a szomszédpolitikát több mint bűn rábízni a magyar kormány emberére. Magyarország mindig is bővítéspárti volt. Nemcsak mert történelmi kötelékek fűzik Szerbiához, hanem mert a magyar kormányfő mind erőteljesebben törekszik egy Varsótól Rómáig húzódó, észak-déli közép-kelet-európai tengely létrehozására, amely autoriter, nemzeti „megújító ellensúlya” lehetne a „keresztény értékeket feladó” Brüsszelnek.

Ha Brüsszelben nem vették volna észre, a hétvégi pártkongresszuson a Fidesz újraválasztott elnöke ultimátumot küldött az Európai Uniónak. Felsorolta a feltételeket, amelyek mentén az Orbán Viktor harmincéves munkája által létrehozott „új államelméleti modell, a keresztény szabadság demokrata állama” és a brüsszeli szatócsbolt közötti együttműködés fenntartható. A lényeg: hagyja békén Brüsszel Magyarországot, a magyar nemzetet – valójában: a magyar kormányt, amely önvédelemből is szereti magát azonosítani a nemzettel –, hadd döntse el, hogyan akar élni. Legfőképpen pedig hagyja békén azt a hatalmas mennyiségű pénzt, amit az ország az Uniótól kap. Hiszen a kormánypártokat hatalomba szavazta a nép, a hatalmat lélegeztető nyugati – német – tőke pedig abban a társadalmi békében érdekelt, amit a kormány megteremtett. Hogy ez a nyugalom mennyire törékeny, az nem érdekel senkit.

Legkevésbé a nyugati politikai elit akarja megérteni azt, amit a magyar kormányfő a finn miniszterelnök szemére vetett hétfőn: „A jogállamiság Magyarországon nem jogi, hanem becsületbeli kérdés”. Ehhez tartsa magát, amikor az európai közösség  értékrendjét számon kéri Budapesten.

De ki beszélhet a pávatáncos hatalom moralitásáról ott, ahol két perc alatt felfedik egy volt igazságügyi miniszter korrupcióját? Budapesttől 1100 kilométerre. Nyugatra.

Friss Róbert

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.