Lázár János, a közismert haditudósító egyenesen a frontról jelentkezett be, ahol szörnyű pusztulással találkozott. Nyögi a migránsok bús hadát Bécsnek büszke vára – mondá legott sápadtan. Valójában nem egészen ezekkel a szavakkal mondá, de a szerkesztőségi irányelvek nem engedélyezik a rasszista tartalmak terjesztését, ezért a pontos idézéstől eltekintünk.

Az ostrom alatt álló Bécs a második lett a világ legélhetőbb városainak listáján tavaly. Akárcsak tavalyelőtt. Legutóbb az elérhető 100 pontból 97,4-et szerzett meg abban a ver- senyben, amelyben a stabilitás, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a kultúra, a környezet és az infrastruktúra színvonalát vizsgálva állapítják meg a sorrendet. A tökéleteshez szüksé- ges 2,6 pontot valószínűleg csupán azért nem kapta meg, mert időnként megjelennek a Ring környékén magyar politikusok is, ami átmeneti visszaesést idéz elő a kulturális és civilizációs területen. A rangsor élére Melbourne került immár a hetedik alkalommal, ami kizárólag azért fordulhat elő, mert olyan rohadt messze van, hogy oda nem jár az üzleti ügyekkel nem foglalkozó magyar miniszterelnök adócsalásért elítélt üzletemberekkel korrupciós indexet rontani.

A 140 várost összehasonlító listán Budapest a 36. helyen végzett. Amiből elsőként azt a következtetést lehet levonni, hogy a pontozók biztosan nem repülőgépen érkeztek és balesetet sem szenvedtek el az itt tartózkodásuk alatt, ezért a gyorsforgalminak becézett út mellett a János kórházat is szerencsésen elkerülték, így végül is hízelgő az eredmény.

A második következtetés, hogy még így is van a két főváros között 34 helyezésnyi különbség. A 36. helyről öntudatosan belemondani a kamerába, hogy ott fenn a lista élén egy élhetetlen övezet található – ez a húzás tipikusan olyan, amelyik az ország egyik felét kiborítja, a meg- szeppent tábort viszont hitében megerősíti: nyugi, az élcsapat nem fáradt el, lám, még ennyi idő után is képesek szintet lépni a gátlástalanságban.

Merthogy Lázár János, amikor éppen nem a lövészárokból tudósít, akkor a Magyarország nevű kivándorlási zóna miniszterelnökséget vezető minisztereként tevékenykedik. A NER nyolcadik évében már semmin, de tényleg semmin sem lepődik meg senki, de ha valaki sze- rint elég barátságtalan megnyilvánulás lenne, ha az ukrán kancelláriaminiszter Budapesten posztolna arról, hogy a magyar főváros milyen egy fos hely, akkor jobb, ha tudja, hogy Lázár akciója éppen olyan volt, mintha az ukrán kancelláriaminiszter Budapesten posztolna arról, hogy a magyar főváros milyen egy fos hely.

Kérdés persze, hogy miért tette ezt. Nem az ukrán, hanem a másik. Nem azért kérdés, mert a Bécsben élő migránsok közül a hetedik legnépesebb csoport a magyaroké, hiszen az ilyen szempontok mérlegelése a realitással, az ellentmondás-mentességre való törekvéssel és a józan ésszel függ össze, ők pedig nem ebben a ligában játszanak, hanem azért kérdés, mert Bécsről a magyar választók többségének nem a migránsapokalipszis jut eszébe, hanem a kocsi tetején behozott fridzsider és az a vágyott életszínvonal, amely Lázárék kormányzása alatt még távolabbra került az ittenitől.

Ezért mennek a magyar migránsok oda, és ezért nem jönnek az osztrák migránsok ide. Ahogy mások se.

Na, de akkor mi a bánatos merverstajerért mond ez az ember ilyen nyilvánvaló baromságo- kat, amitől pontosan annyira látszik szánalmasak, mint amennyire visszataszítónak?

Azért, mert ez működik. Már csak ez működik. Ha bedob egy nyilvánvaló baromságot, akkor napokig azzal foglalkozik mindenki. Minél nagyobb a baromság és minél nyilvánvalóbb, annál tovább tart a hatása. Cikkek születnek róla, kitölti a felületeket előbb a hülyeség ismerteté- se, azután a hülyeség megcáfolása, előkerül például, hogy pár hónapja még az osztrák közbiztonságot dicsérte; de őt nem érdekli, ha idiótának tartja az ország kétharmada. Az a lényeg, hogy a migráció legyen újra a téma. Bármi áron. Ezért jelentik be, hogy az ellenzék csepeli lakásokba akarja betelepíteni a menekülteket. Vagy azt, hogy bogarakat fogunk enni a minaretek árnyékában, ha az ellenzék győz. Ők is tudják, hogy ezeket nagyon kevesen hiszik el. De az nem érdekes. Nem akarnak már meggyőzni senkit, a kormányzásukról sem tudnak mondani semmit, viszont minden egyes napot győzelemként élnek meg, amikor nem a lopásról esik szó.

Nem alaptalanul. Ha visszanézzük az elmúlt napok termését, az történt, amire számítottak. Két héten át másról sem lehetett hallani, mint az első családot érintő csalási vádakról. Las- san kezdte betemetni őket a saját szennyük. Három napja azonban eltűnt az Elios a hírekből és a közösségi oldalakról, helyette a nyilvánvaló baromságokat tárgyaljuk. – Hű, de ütős ez a mém/poszt/publi a migránsozó Lázárról, na ez most megrendíti őket – mondjuk mi. – Még, még, még, írjatok minél több ilyet és küldözgessétek egymásnak – mondják ők.

Azért ment Lázár Bécsbe hülyét csinálni magából, mert a pocakos tábornok némileg bepáni- kolt Hódmezővásárhely után. Feltehetően Németh Szilárd sem akkora tufa, mint amilyennek rendszeresen mutatja magát. Ő is a testével fedezi a felettesét. Ott állnak a téren letolt gatyával, nem számít, ha röhögnek rajtuk, már csak abban bíznak, hogy a látvány kitakarja Orbán vagyonát.

A legjobb, amit tehetünk, hogy a következő hónapban átnézünk rajtuk. Nem kell ugrani minden provokációra. Ha az ellenzék nyer, akkor megszavazzák a migránsoknak az első éjszaka jogát? Oké haver, lapozzunk. Karácsony Gergely valójában szír embercsempész, aki bűnös viszonyt folytat egy tevével? Persze, bubu, de hol a zsé. Szél Bernadett a Bazilikát mecsetté fogja átépíteni? Jól van, de beszélgessünk inkább arról, hogyan adjátok vissza, amit elloptatok.

Értik? A kormány második legfontosabb embere elment személyesen Bécsbe azért, hogy bemutassa mennyire borzasztó olyan körülmények között élni, amilyenre az összes magyar polgár vágyik.

Ezek tényleg félnek.

Gomperz Tamás

(Forrás: HVG)