Jártamban, keltemben (4)

Még május közepén, a Dohány utcában jártamban tűnt fel, hogy le- vagy behálózták az Izabella utca 4. szám alatti lakóház homlokzatát – gondoltam, felújítás miatt – így aztán megint előkerült a fényképezőgépem. Az egyemeletes, mára már igencsak rossz állapotú házról annyit tudni, hogy 1886-ban Schambach Károly építész, építőmester megrendelésére épült, és a tervező/kivitelező is ő volt. (Schambach ebben az időszakban meglehetősen sokat és sok helyen épített a kerületben, és nem csak megrendelésre, hanem saját magának is, befektetési szándékkal…)

Hazaérve keresgéltem a neten, és következő „fórum-beszélgetést” találtam a ház felújításával kapcsolatban:

Amúgy én a képen látható házban, az Izabella 4-ben lakom. A felújítás amolyan sufnituningos, nagyon amatőr az egész, szóval félünk, hogy mi még rosszabbul is járunk, mint nemrég felújított szomszéd házak*… Persze annak is örülünk, hogy végre sikerült elkezdeni, 15 éve minden éve küzdünk érte.

Korábban már beszéltünk erről a házról itt a fórumon. Akkor arról volt szó, hogy emeletráépítés lesz. Valami olyasmi indok volt, hogy nem akarnak rá költeni, így viszont fel lesz újítva és könnyebben adják el a lakásukat?

Emeletráépítés, cserébe felújítanak tulajdonképpen mindent. A befektetők elvileg pár lakást saját célra használnának, a maradékot meg eladnák. Költeni rá meg nem nem akarunk, hanem nem tudunk.

Ezelőtt egy nagy társasházkezelő “kezelte” a házat, elég szemét módon sajnos. Végül sikerült átmenni a szomszédban levő Bagyináékhoz, akik foglalkoznak is a házzal. Beleegyeztünk, hogy sokkal több közös költséget fizetünk (mi pl. 23 körül) és nyitunk valami fundamenta szerűséget. Nyilván egy ilyen romos házban nem élnek módosabb emberek, de mindenki a saját lehetőségeihez képest a legtöbbet adja bele. Azóta stabil az anyagi helyzet, de amit összeszedünk, az el is megy a különböző bajokra. Volt itt csőtörés, gázszivárgás, beázott tető és bírság is a ház állapota miatt. Tudtuk, hogy ez ráépítés nélkül nem fog menni.

Befektetőt sokáig kerestünk, mire találtunk olyat, aki nem szívódik fel az utolsó pillanatban. De a többi sem volt könnyű, hisz van egy önkormányzati lakás is, ami miatt hónapokat állt az egész, és eleve az önkormányzat iszonyat lassú volt, mintha ellenünk dolgoztak volna.

Szóval ezért is írom sokat, hogy állami támogatás nélkül a hozzánk hasonló házaknak szinte lehetetlen bármihez is kezdeni. Nálunk tizenakárhány éve teljes egységben a ház, mégis elképesztő nehezen mennek a dolgok.

Olvasva a fentieket, így azért már nem is tűnik olyan felhőtlen örömmámornak a régi lakóházak felújítása. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a felújítás után. És mikor…

2016 márciusában így nézett ki a ház

*Itt az Izabella utca 2. sarokházról (Dohány u. 100.) lehet szó. Az eredetileg kétemeletes lakóházat még 2009-ben kezdték el felújítani, nem olyan rég fejezték be. Ennek során még egy emeletet építettek a házra, felújításra került a kapubejáró és a lépcsőház is. Csak hát az az emeletráépítés: az új szintet egy tetőtér-beépítéssel is megfejelték, egyszerre rontva el a ház és a Rózsák terének összképét. Viszont nem rohadt tovább…

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.