Amikor a farkasok viselkedését kutató Mowat házaspár már nagyon unta, hogy vizsgálatuk tárgyai minden éjjel feldúlják a sátrukat, azt találták ki, hogy körülpisilik a lakóhelyüket, mint ahogy a farkasok szokták a sajátjuknak tekintett területet. Úgy látszik, az állatok méltányosnak találták, hogy ez a kis terület a betolakodó emberpáré legyen, mert azontúl békén hagyták őket.

Közgazdasági szempontból a körülpisilést egy áldozatnak tekinthetjük, amellyel a farkasok megadják az árát annak, hogy a területet a magukénak tekinthessék. Rengeteget kell ehhez feleslegesen inniuk, és nagyon oda kell figyelniük, hogy hová pisilnek. Ezt a sok erőfeszítést más, hasznosabb dolgokba is fektethetnék. De úgy látszik, megéri nekik, hogy ebbe fektessék, és az evolúció igazolta, hogy érdemes volt ezeket a jelöléseket komolyan venniük, betartaniuk. A farkasok között így kialakult a magántulajdon.

Az amerikai Felső-tóban fekvő Royale-szigeten élő farkasok azonban kivételek. Ők nem pisilnek körbe semmit, nem pazarolják az energiáikat ilyen butaságra. Ennek oka az, hogy a hatalmas, négy-balatonnyi szigeten a nagy, tohonya jávorszarvasok teljesen kiszorították a csordákban élő, fürge rénszarvasokat. Így a farkasoknak könnyű lett az élete, nincs szükségük nagy vadászterületre, mert ha megéheznek, mindig akad egy könnyen elejthető jávorszarvas. Az itteni farkasok számára ezért a terület nem érték, nem is ér meg számukra semmi erőfeszítést a birtoklása. Ettől úgy elkényelmesedtek, hogy normális körülmények között már nem lennének versenyképesek a többi farkassal; nem is értenék, miféle harc folyik közöttük, és mik e harc szabályai és eszközei.

A magyar futball vezetőitől továbbra is időről időre olvashatunk olyan nyilatkozatokat, melyek szerint alapjában minden rendben van, már csak kisebb problémák vannak. Az egyik ilyen apró probléma a kevés néző. Ez voltaképp nem is lenne baj, hiszen a magyar foci nem szorul rá a nézőktől származó bevételre, csak olyan hülyén néznek ki a tévében azok az üres lelátók. Ezzel kellene valamit csinálni, hogy valóban minden a legnagyobb rendben legyen. Meg is született a nagy ötlet: jöjjenek a nézők a stadionokba fél áron vagy akár ingyen. A szövetségnek ehhez a programjához egyből tizenhat első és másodosztályú csapat csatlakozott lelkesen. Nem csoda: ha tehetné, minden farkas a Royale-szigeten élne.

Csakhogy Lázár János örökbecsű szavai – „akinek nincs semmije, az annyit is ér” –, ha máshol nem is, a gazdaságban mélyen igaznak bizonyulnak. Aminek nincs ára, az annyit is ér. A Royale-szigeti farkasok számára a vadászterület semmit sem ér, így nem is tanulják meg, miképpen kell megküzdeni érte. Nem is bizonyulnak életképesnek máshol, csakis a saját szigetükön.

Ne csodálkozzunk hát, ha a futball magyar bajnoka rendre elbukik a nemzetközi kupákban, legutóbb például a világszerte rettegett, bivalyerős albán bajnokság második helyezettjével szemben. A többi klubcsapatunk sem szerepelt dicsőségesebben. Hol tanulhatták volna meg, hogy mit csinál, milyen körülmények között focizik manapság a nemzetközi mezőny?

Ugyanez a helyzet azokkal a magyar cégekkel is, amelyek sorra nyerik az állami tendereket. Ekkora és ilyen tartós fejlődés után, mint a Facebooknál gyorsabban növekvő Mészáros Lőrinc-cégeké, már rengeteg külföldi sikerről is kellene olvasnunk velük kapcsolatban. Lehet, hogy a növekedés ütemének fő oka valóban az, amit Mészáros Lőrinc mond, hogy ő okosabb Mark Zuckerbergnél, de nagyon szeretném már látni, amint Mészáros Lőrinc valamelyik cége egy osztrák autópályát épít, egy sikeres lengyel televíziót működtet, vagy az eszéki focicsapat bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Akkor talán el is hinném, hogy valóban az ő esze a hipergyors növekedés fő oka.

Nemzeti burzsoáziánknak az a része, amelyik állami megrendelésekből, hozzájuk irányított EU-pénzekből jött létre, eddig semmilyen nemzetközi megméretésen nem bizonyult sikeresnek. Amelyik magyar cég egyáltalán labdába rúg a nemzetközi versenyben, az a saját történetéből megtanulta, hogy piaci értéke csak annak a dolognak van, aminek piaci ára is van.

Amíg a frissen kitenyésztett nagytőkéseink az állam emlőin lógnak, addig csak kis hazánk határain belül életképesek. Az országnak pedig addig esélye sincs arra, hogy sikeres olimpiát rendezzen, de még egy komolyabb babazsúrt sem.

A szerző matematikus, pszichológus

(Forrás: HVG)