Hetvenkét éve, 1945. január 18-án szabadult fel a pesti gettó, hetvenkét éve, hogy a Vörös Hadsereg kiűzte az utolsó német és magyar alakulatokat a főváros pesti oldaláról, és felszabadította a gettót, Európa utolsó, egyben egyik legnagyobb gettóját. Összesen mintegy 120-130 ezer csontig soványodott és elcsigázott fővárosi zsidó élte túl a vészkorszakot, közülük 70 ezren itt Erzsébetvárosban, a „nagy gettóban” szabadultak fel.

A gettóban – annak hathetes fennállása alatt – mészárlás nélkül is több ezer ember halt éhen, és a kivégzéseknek is legalább három-négyezren estek áldozatul. Elpusztult számtalan idős, fiatal, gyermek, csecsemő, nő és férfi. Nem volt kegyelem, a gettó felszabadulásakor egyedül a Klauzál téren több mint 3 ezer temetetlen holttestet találtak.

És soha ne fedjük, hogy az első, majd a második, végül a harmadik zsidótörvényt Horthyék már úgy hozták meg, hogy pontosan tudták: magyarok százezreit küldik a halálba. Alatto- mosan kúszott be a gyűlölet Budapest hétköznapjaiba, a gettó kialakításakor már javában tarolt. Az emberi élet a falakon belül nem számított, később már a falakon kívül sem.

Emlékezzünk az áldozatokra és mindazokra a névtelenekre, akik emberek maradtak az embertelenségben. Az akkori szörnyűségek ma is figyelmeztetnek, hogy mindannyiunknak van felelőssége. Nem történhet meg még egyszer, hogy a magyar állam elárulja saját polgárait, nem történhet meg újra, hogy az embertelenség uralkodjék el hazánkban.

Devosa Gábor, önkormányzati képviselő

***

A gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca – Kertész utca – Király utca (a Csányi utca kimarad) – Rumbach Sebestyén utca – Madách Imre út – Madách tér – Károly körút (a körúti házak nélkül) által határolt területet december 10-én zárták le. Az itt található 4513 lakásba ekkor több mint 40 ezer budapesti zsidót zsúfoltak össze a város csillagos házaiból, ez a szám gyorsan emelkedett, 1945 elejére elérte a 70-80 ezret. És akkor most újra meg újra ajánljuk mindenki figyelmébe Mink András történész írását a deportálásokhoz vezető folyamatról, amely megannyi szemforgató és hazug esemény közepette valóban elősegítheti a kollektív emlékezést.

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)