Előbb kidobták a vendégei felét a házibulijából, majd őt is kilöknék a folyosóra. Ügyes! Amikor azt próbáljuk felmérni, hogy a 2014-es közös lista pártjai a csúfos bukás óta eltelt két és fél évben mire jutottak, az egyik érdekes vizsgálódási pont mindig a Párbeszéd Magyarországért Párt. Az ő helyzetük annyiban különleges, hogy vezetőik, arcaik szinte kivétel nélkül az összefogósdit elutasító (és javarészt ennek köszönhetően újabb ciklusban önálló frakciót alakítani képes) LMP-ből jöttek. Élő parlamenti mandátummal, a Schiffer-pártból menekített, létező struktúrával jelentkeztek új szerepükre – e tekintetben tehát sokkal jobb helyzetben voltak, mint a kintről támadó Juhász Péter, vagy a hovatovább önmaga paródiájává váló, szegény, szerencsétlen Bokros Lajos.

2014-ben a kudarcot követően a DK-t kivéve minden résztvevő pártban komoly személyi konzekvenciákat vontak le: Bajnai a választások után 22 másodperccel már Ferihegyen csekkolt be az újabb külföldi munkahely felé, az MSZP azóta már a harmadik elnökét fogyasztja (és ne legyünk biztosak abban, hogy 2018-ig kitart), szétrobbant az Együtt-PM koalíciója is.

Két és fél éve megy a pilinckázás, hogy ha és amennyiben e pártok bármelyike 2018-ban végre megadja a lehetőséget a szavazóknak, hogy ne egy újabb csalamádé lista szereplőjeként, hanem önállóan szavazzon rá, nos, akkor mit is képviselne ez az alakulat?

A PM-nek e témakörben egy egynapos kísérlete volt. Szerveztek egy önálló imázskampányt, olyan plakátokkal, amelyeken csak ők voltak, saját üzenetekkel, saját politikával, sőt: Varufakiszt és a Diem25 vezetőit Budapestre hozva egy teljes konferenciát arra szántak, hogy egy független magyar újbaloldali párt ideológiai kereteit, üzeneteit bemutassák.

Ott voltam, meghallgattam, az egyik panel résztvevőjeként még meg is dicsértem őket (tudok ám ilyet is – ha indokolt), mert bár kevés dologgal értettem egyet az elhangzottak közül, de azzal viszont teljesen, hogy végre mondani akarnak valamit, azon kívül, hogy orbántakarodj.

Na, ehhez képest most úgy fest, hogy a PM egy katasztrofális (és/vagy gyáva) taktikai döntés miatt két szék közt a pad alá fog esni. A népszavazás másnapján bejelentett összefogósdi felhívásuk, illetve az előválasztásról szóló tárgyalások meghirdetése a korábbi pártépítési terveket úgy húzta keresztül, hogy végül semmit nem nyertek az önfeladással. Semmit.

Hiszen előbb Gyurcsány Ferenc kiakolbólított két pártot a tárgyalásokról, amit a PM, az elméletileg kezdeményező és házigazda csak bénultan nézett – kisvártatva pedig a DK kiadott egy közleményt, hogy nekik igazából mindegy, elvannak összefogás nélkül is (saját érdeküket tekintve helyesen eljárva, így lehet a szoci szavazókat átterelni a DK-ba).

Képzeljük el, hogy házibulit rendezünk, ahol előbb az egyik meghívott két másik vendéget kidob a lakásunkból, mondván, velük nem szív egy levegőt – majd közli, hogy tulajdonképpen neki is van jobb programja, és hív egy taxit. Most pedig a másik vacsoravendég, az MSZP a hírek szerint azt akarja, hogy csak olyan párt indulhasson az előválasztáson, amelyik mind a 106 egyéni választókerületben tud jelöltet állítani – a PM pedig nyilvánvalóan nem tud. Ez a fordulat olyan, mintha a maradék vendégek közül előlépne Molnár Gyula, elvenné a lakáskulcsot a PM-es házigazdától, és kitaszigálná a mulyát az ajtón.

Két opció van: vagy még jobban megalázza magát a PM, és sikerül annyit kikönyörögnie, hogy kapjanak egy befutó képviselői helyet a DK-MSZP listán (aka Saving Private Szabó), de akkor nix ugribugri, nincs semmi újbaloskodás, csak az összefogós melasz, egyúttal a PM végső felszámolása. A másik lehetőség: most beismerni, hogy ez az összefogósdi meg előválasztási cucc nincs, az eddig nagy garral osztott, külföldi újbalos cuccokat és módszereket végre lefordítani magyarra, és elkezdeni azt képviselni.

Nincs már olyan opció, hogy egyfelől rajongom a Szirizát, meg feltétel nélküli alapjövedelmet akarok, másfelől viszont azon pitizek, hogy hadd férjek fel egy olyan listára, melynek szereplői ellentétesek mindazzal, amit a politikáról gondolok, és konstans lábtörlőnek használnak. Az a kérdés, hogy hat éve, pártjukat megalapítva kivel akartak PÁRBESZÉDET kezdeni: azokkal a politikusokkal, akik ellen kezdtek el 2008-ban politizálni, vagy azokkal a magyar polgárokkal, akiknek ma nincs pártjuk, de egy értelmes, őszinte és folyamatos dialógus meggyőzné őket, hogy egy újbalos pártra érdemes szavazni?

Különben a PM 2018 után annyit jelent majd: Post Mortem.