A szabadság leckéi

Soha nem volt ennyire időszerű a szabadság létén vagy hiányán elmélkedni, mint most, járvány idején. A vírus ugyanis pont azt veszi el tőlünk, amit korábban oly természetesnek vettünk: a találkozásokat, a nyitottságot, a szabad levegőt. Most mindenki a saját bőrén tapasztalhatja, hogy a szabadság korántsem csak egy elvont fogalom: a kötelező maszkviselés, a bezárt iskolák, színházak, mozik, üzletek és éttermek, az este 8 óra utáni kijárási tilalom mind beszűkült életünk határait jelzik.

A jó hír az, hogy van remény. Bár még itt tombol köztünk a fertőzés harmadik hulláma, de már van vakcina, és bízhatunk abban, hogy – dacára a Fidesz-kormány dilettáns járványkezelésének és káoszba fulladó oltási fejetlenségének – előbb-utóbb mindenki megkapja a védettséget. Akkor pedig végre visszatérhet minden a normális kerékvágásba.

Elárulom, hogy ezen a ponton egy picit elakadtam az írásban. Március 15. és a szabadság apropóján ugyanis rengeteg irányba ágazik szét a gondolat. De talán kezdjük az annyira áhított normális élettel… Ha csak a szigorítások feloldását értjük ez alatt, akkor persze érthető lesz majd a nyitás utáni öröm. De vajon valóban itt lesz a szabadság? Mennyire lehet például természetesnek venni a járvány után azt, hogy nincs törvény előtti egyenlőség, mert a hatalom barátait minden bűnből kimosdatja az ügyészség? Mennyire normális élet az, hogy a kormány emberei még a bíróságok ítéleteit sem veszik figyelembe? Milyen világ az, ahol médiumokat szüntetnek meg, vagy hallgattatnak el? Beszélhetünk-e szabadságról ott, ahol az egyik egyetemet elüldözik az országból, a többinek pedig elveszik az önállóságát? Kifosztott önkormányzatok, megszűnt vagy a tönk szélére került vállalkozások, bevétel nélkül maradt családok, megfélemlített közmunkások… Ne gondoljuk, hogy ez a normális élet! A Fidesz-rezsim a járvány után is gúzsba köti az életünket.

És ha már a szabadságunkról kezdtünk beszélni… Belegondoltak abba, mennyi örömteli szabadidőt vesz el a családoktól az, hogy gürcölniük kell, mert a nekik járó pénzt Mészáros Lőrinc meg az Orbán család tagjai kapják?! Ez is a szabadság megkurtítása! Itt az idő, hogy a magyar népet ne csak a maszkok viselése, meg az éjszakai kijárási tilalom zavarja, hanem azok a sunyi fideszes galádságok is, amelyek szintén megcsonkítják az életüket!

A vírus gyilkos és kegyetlen, de sok tekintetben megmutatta a valóságot. Lerántotta a leplet arról, milyen sok hazugsággal etette az embereket a Fidesz-rezsim. Emlékeznek, amikor azt mondták, hogy egyetlen hétvége alatt mindenkit beoltanak? Kiderült, hogy humbug az egész! Már az első tömeges oltásba belebuktak. Állították, hogy a magyar egészségügy világszínvonalú, most pedig egész kórházi osztályok zárnak be, mert a dühöngő járvány kellős közepén Orbánék több mint ötezer egészségügyi dolgozót megzsaroltak és elüldöztek.

Mindenkinek nagy lecke ez az időszak. Például megtapasztalhattuk: nem igaz, amit pár éve az egyik pökhendi fideszes mondott, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér!” Rengeteg emberről derült ki, hogy bár alig van valamijük, mégis ők tartanak életben minket, ők tartják mozgásban az országot. Ápolók, tanárok és tanítók, bölcsődei gondozók, szociális munkások, bolti eladók, postások, hivatali ügyintézők és buszvezetők teszik kockára nap mint nap az egészségüket értünk. Ők azok a hétköznapi hősök, akiket eddig szinte senki sem vett észre, de most a munkájukkal üzennek, hogy itt vannak és teszik a dolgukat. Óriási bajban lennénk, ha ez nem így lenne! Ha a hatalom nem vesz is tudomást róluk, mi vegyük észre őket és jegyezzük meg: mindenki értékes, mindenki számít.

A szabadság leckéjét tanuljuk akkor is, amikor arról hallunk, hogy egy szomszédos országban mobil applikáció segítségével lehet kiválasztani, hol, mikor és milyen vakcinával oltsanak. Eközben a magyar miniszterelnök azt rikácsolja, hogy akinek nem tetszik a neki osztott, esetleg be sem vizsgált oltóanyag, az elmehet a sor végére… Ez is a szabadság korlátozása: a választás szabadságát akarják Önöktől elvenni több mint harminc évvel a rendszerváltás után. Teljesen természetes, hogy sokan ezt diktátumnak, zsarolásnak érzik.

A kormányzati titkolózások, elhallgatások, félrevezető statisztikák és hazugságok szintén a szabadságunkat támadják. Nem kapunk hiteles információkat, de elvárják, hogy engedelmeskedjünk a központi akaratnak. Nem ismerős ez valahonnét?

Furcsa ez az idei március 15-i ünnep. Petőfire és Kossuthra gondolunk, miközben gyakorlati leckét kapunk abból, hogy milyen fontos a szabadság. Sajtószabadság, véleményszabadság, tanszabadság, függetlenség… Azt hittük, az ezekért folytatott küzdelmek már átköltöztek a történelemkönyvek lapjaira. Tévedtünk. Bár a szabadságot nagyon könnyű volt megszokni, és egy idő után már észre sem vettük, mostanában mégis egyre fojtogatóbb a hiánya.

Az elmúlt egy év sok mindenre megtanított bennünket. Kiderült, hogy a rengeteg uszítás és egymás ellen való hergelés ellenére számíthatunk egymásra. Millió példáját láthattuk a segítőkészségnek és az áldozatvállalásnak. Most is egymásba kapaszkodunk és próbálunk mindenkit a felszínen tartani. Nekem sokszor eszembe jut, de talán Önöknek is: ha nem fosztaná ki a jelenlegi hatalom, hol tarthatna már ez a csodálatos ország?!

A jó hír az, hogy van remény. Bár a Fidesz-rezsim emberei még hőbörögve masíroznak föl és alá, és ellopnak mindent, ami csak érték, az ellenszer már megvan. Az ellenzéki pártok szövetsége egyre erősebb és hamarosan mindenhol egy közös jelölt áll majd a Fidesz-rezsim emberével szemben. Lesz közös miniszterelnök-jelölt és lesz közös program, amely visszahozza az igazságosságot, mindenki számára esélyt teremt és elűzi a félelmeket. A választás után pedig – reményeim szerint – újraépítjük valamennyiünk szabadságát és a demokráciát. Akkor pedig végre visszatérhet minden a normális kerékvágásba. Legyen így! Közös jövőnkért, Magyarországért.

Tóth Bertalan

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.