Bonta M.: Unortodox újraindulás

Még az unortodoxia soha be nem vált, mára pedig teljesen ködbe veszni látszó pályáját szorosan nyomon követők számára is nem kis fejtörést okoz, hogyan fejtsék fel a személyes jelenlétet egyre inkább üzengetésre váltó Matolcsy György újabb és újabb gondolatait. Mi sem lenne egyszerűbb, mint teljesen negligálni ezeket a bölcselkedéseket, de mégsem tehetjük, hiszen mégiscsak egy közérdeklődésre számot tartó férfiúról van szó, aki alig egy évtizede még a kormányfő legfontosabb gazdasági tanácsadójának, jobbkezének minősült.

S ha minden jel szerint ez az időszak lezárult is, azért a forint árfolyamának tartós gyengesége miatt aggódók és a pénzromlás ütemének felgyorsulásától tartók számára korántsem közömbös a jelenlegi véleménye. Ráadásul – magas pozíciójára tekintettel – a külföldi pénzcsinálók Magyarországgal kapcsolatos befektetési szándékaira is hatással vannak a megszólalásai.

Egy a jegybank által bőszen támogatott internetes portálon most éppen azt taglalta az elnök, hogy “miképpen érdemes jól elkapni a gazdasági újraindítás lépéseit”. Ennél időszerűtlenebbek a járvány harmadik hullámának tobzódása idején legfeljebb a kormányfő szavai lehettek arról, hogy “már a célegyenesben vagyunk”. Talán a legmeglepőbb, hogy – legalábbis Matolcsy György értelmezésében – az újraindításhoz nem tőkére (magyarul uniós támogatásra) és jól szervezett munkára van szükség, hanem adatokra, mert “az adat az új olaj, a mérés tényei adják a reformpálya fűtőanyagát”. S ha ez nem lenne elég, akkor továbbfejlesztette az ugyancsak a miniszterelnök katonai szakszótárakból vett hasonlatot, és afféle ősi kínai bölcseletnek álcázva – amelyre “minden kormánynak érdemes hallgatnia” – megállapította: “A nagy erő körültekintő, okos és bölcs alkalmazása szerencsét hoz”.

Az olajnak valóban volt némi szerepe a magyarországi februári fogyasztói árak alakulásában. A bölcsességnek és a szerencsének már kevésbé. Az újraindulásnak azonban, a válság okozta kényszerpálya miatt, még a leghalványabb jeleit sem láthatjuk. Az otthonról végzett munka térhódításának időszakában a jármű üzemanyagok évesítve 4,6 százalékkal drágultak, nagy mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy az infláció 3,1 százalékkal gyorsult, ami továbbra is csaknem a legmagasabb az Európai Unióban. A gyors iramú drágulásban leginkább jeleskedő országok  szégyenpadjában ezúttal lengyel barátainkkal karöltve ülünk. Eközben az euróövezet átlaga 1 százalék körül jár, és számos tagállamban – ahogy az rendkívüli helyzetekben megszokott – még csökkenni is tudott az árszínvonal.

A közeljövőnk sem túl biztató. A boltbezárások, a mifelénk meghatározó autóipar teljesítményét csökkentő alkatrészhiány miatt nem a kereslet csökkenése a meghatározó, hanem a piaci verseny mérséklődése, amely – s ezen nem is érdemes meglepődni – nálunk árfelhajtó tényezővé vált. Egészen addig így lesz ez, amíg a szolgáltatásoknál a kereslet egyensúlya helyre nem áll. És jön majd a Matolcsy-féle “nagy erő” is, amit a jövő évi választásokig úgy hívnak: a káron való gazdagodás.

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.