Tegnap volt a Holokauszt hat millió európai áldozatának az emléknapja. Hetvenöt éve, január 27-én szabadult fel Auschwitz-Birkenau, ahol 7500 embert mentett meg a Vörös Hadsereg a biztos haláltól. De ekkorra Auschwitz áldozatainak száma már másfélmilliót volt. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, közülük 325-330 ezret azonnal megöltek a gázkamrákban, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során haltak meg. Így lett Auschwitz a legnagyobb magyar temető.

Ugyanezen a napon – szintén 75 éve, 1945. január 27-én – halt meg Szerb Antal 43 éves korában. Az írót a balfi munkaszolgálatos tábor nyilas őrei verték agyon. Rejtő Jenőt még 1942-ben a kórházból hurcolták el, és Ukrajnába zsuppolták – szintén munkaszolgálatra, ahol alig egy év múlva, 1943. január 1-én meghalt. Radnóti Miklóst 1944 novemberében, 35 éves korában gyilkolták meg Abda közelében.

Ma meg itt vannak nekünk azok, akik két uszítás között hazudnak együttérzést az antiszemi- tizmussal szembeni zéró toleranciát hirdető kormány nevében. Miközben Orbán kivételes államférfiúnak nevezte Horthyt, főtörténésze szerint meg a zsidók deportálása csak egyszerű idegenrendészeti eljárás volt. És országszerte szobrokat állítanak a vitéz nagybányainak meg Wass Albertnek, s virágot visznek „hős katona” sírjára. Igen, annak a sírjára, kinek rendszere önként és dalolva deportálta, gyilkolta és rabolta ki polgárait.

Megj.: A Horthy-korszak végének három miniszterelnökét, Imrédy Bélát, Bárdossy Lászlót és Sztójay Dömét – ahogy Szálasit is – 1946-ban kivégezték.

***

A kedves vezető, a bajuszos beosztottja más-más helyekre, de ugyanazért mennek ma, hogy a civilizált világnak bizonygassák hamis főhajtásukkal, hogy ők is közéjük tartoznak, pedig dehogy. Az egész Kossuth tér, Gyöngyöspata, a romák – az új zsidók – annak még eleven bizonyítékai, hogy nem valók oda, s tán akkor lehetne bemutatni ezt elevenen, ha, mint annak idején egy láger felszabadításakor Eisenhower is tette, hogy kötelező erővel terelte oda a németeket megmutatva nekik, mit csináltak. (via nyugat.hu)

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)