„Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, 
pedig ugyanúgy tisztességtelen, mint a nyomor.”

Megint elmúlt egy karácsony. És megint csak arról írhatunk, hogy – ünnep, szeretet, béke ide vagy oda – Szenteste az Ételt Az Életért Alapítvány, majd pedig az ünnep első napján a krisnások ételosztásán ismét több százan álltak sorban egyetlen egy tál ingyen ételért és némi tartós élelmiszerért – ezúttal a Népligetben, a Planetárium mellett.

(Azért a Népligetben, mert a megszokott, évtizedes helyszínre, a Blaha Lujza térre idén már „városképi okok miatt” nem kapták meg az engedélyt Mert ugye a választók ne lássanak nyomort, éhező embereket nap mint nap, hosszan kígyózó sorokban állva egy tál meleg ételért az utcai ételosztásokon…)

Nők, férfiak, családosok, magányosok, fiatalok, öregek. Kisgyerekes családok, nyugdíja- sok, munkanélküliek és hajléktalanok. Olyanok, akiknek már nincs részük Karácsony ünnepében. És ez a sor évek óta egyre hosszabb és hosszabb. Elkeserítő, hogy most már sokadik éve ezt, mindig ugyanezt írjuk, és hogy ez még mindig igaz is. Sőt egyre igazabb. Meghitt, szép ünnep? Boldog karácsony? Ez?!

a Szerk.

***

Magyarországon ma nem csak az szegény, akinek nincs fedél a feje fölött, vagy nincs munkája. Úgy is lehet szegénynek lenni, hogy az ember lakik még valahol, és dolgozik. Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, pedig valójában ugyanúgy tisztességtelen, mint a nyomor. (Föld S. Péter, HírKlikk)

(Forrás: A mi Józsefvárosunk blog)