Heti abszurd: Rémálom

„Még jó, hogy körbeküldte az intraneten a fényképét, mert különben senki nem ismerné fel, ha a folyosón szembejönne, nem tudnánk, hogy kicsoda, nem köszönnénk neki, ami mégiscsak ciki, hiszen ő az elnök, még ha megbízott is. Én ugyan nem találkoztam még vele, vagyis lehet, hogy meg sem ismerném, rengeteg ember megfordul a bíróság épületében. Egyéb lépéséről nem tudok, az intranet volt az egyetlen aktivitása eddig.”

A Fővárosi Törvényszék egyik bírája jellemezte így a törvényszék új elnökét, Handó Tünde kinevezettjét. Két hete ugyanis ismét egy év határozott időre megbízott elnöke van a legnagyobb magyar bírósági szervezetnek, miután az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a posztra kiírt harmadik pályázatot is eredménytelennek nyilvánította.

Hogy mi szólt Tatár-Kis Péter megbízása mellett, arra Handó sem tért ki, bár valószínűleg nem is tudott volna érdemi magyarázatot adni döntésére. Tatár-Kis Péter ugyanis a Balassagyarmati Törvényszék éléről – itt szintén megbízott elnök volt – került a Fővárosi Törvényszék vezetői posztjára.

A legkisebb, 50 bírót foglalkoztató törvényszék vezetését cserélte fel a legnagyobb, több mint 800 fős törvényszék irányításával. Ami mellette szólhatott – Handó szempontjából –, hogy egy évig beosztott bíró volt az OBH-ban, a bírósági főosztályt vezette. Elődjének, az ugyancsak egyéves megbízatással rendelkező Polgárné Vida Juditnak legalább nem kellett bemutatkoznia a fővárosi bíráknak; amikor plágiumügye kibukott – Paulo Coelho néhány mondatát sajátjaként adta el egy bírósági lapban –, a Fővárosi Törvényszék elnökhelyettesi posztjáról mondott le, hogy aztán ugyancsak az OBH-t megjárva, tavaly májusban megbízott elnökké váljon.

Míg Vida Juditról az a hír járja, hogy Handó Tünde régi jó barátnője, Tatár-Kis Péternél nem a baráti, hanem a családi kötődés számíthatott. A megbízott elnök ugyanis Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, a korábbi kormányszó- vivő sógora. Handó mellett Tatár-Kis elsősorban neki szeretne megfelelni, nem pedig az egyebek között a rendes elnök hiányával sakkban tartott törvényszék bíráinak. Akik közül Handó sokakat megkínált az elnöki tisztséggel, de senki nem vállalta, magukra vessenek hát, hogy családon belülről választott. Mármint a fogadott családon belülről. Nehezen hihető ugyanis, hogy a Fidesz politikusainak rokonain, barátain és egyéb üzletfe­lein kívül senki nem alkalmas bizonyos posztok betöltésére. Sőt bármely tisztség betöltésére. Handó Tünde maga az állatorvosi ló, akinek alakjára – na jó, karakterére – férje, Szájer József az alaptörvény bírósággal foglalkozó passzusait szabta nevezetes iPadjén.

Vajon mit mond majd a menyének Erőss Mónika, a Kúria főtitkára, amikor a vasárnapi ebédnél szóba kerülnek a választási eredmények, s Varga Judit – Orbán Viktor nyomán – szóvá teszi, hogy a Kúria „elvett egy mandátumot a kormánypártok választóitól”? Vajon válaszol-e az újdonsült igazságügy-miniszternek, vagy kikéri magának, hogy a kormány beavatkozzon a bíróságok munkájába? Vajon nem kellene-e még a látszatát is elkerülni annak, hogy a bírósági (ügyészségi, rendőrségi stb.) vezetők és kormánypártok politikusai között családi-baráti szálak szövődnek?

Bár magunk nem törünk olyan magasságokba, mint Vida Judit, mégis Coelhót idézzük: „a legrosszabb rémálom az, amelyik újra meg újra megismétlődik”.

Simon Zoltán

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.