Palkovics: Be lesztek zárva

“Be lesztek zárva” – üzente állítólag az ajtóból Palkovics László az MTA egyik kutatóközpontjának még az ősszel. Ez volt az a pillanat, ami után az akadémikusok rohamtempóban elkezdtek belépni a szakszervezetekbe.

“Egy évvel ezelőtt ezt el sem tudtam volna képzelni.” Akárkivel beszéltünk az utóbbi napokban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) körül zajló eseményekről, ez a mondat valahogy mindig vissza-visszaköszönt. És hát, mi tagadás, egy éve ilyenkor még mi sem hittük volna, hogy ebben a minket körülvevő őrületes médiazajban lesz egy olyan nap, amikor a tudományos finanszírozás, a tudományos autonómia témája tartja leginkább lázban a nyilvánosságot – ahogy az kedden, az MTA épülete előtti tüntetés és élőlánc napján volt. Lám, a politika ezt is “elintézte”…

Tavaly júniusban érkeztek az első hírek arról, hogy a kormány átalakítaná az MTA kutatóhá- lózatának támogatási rendszerét, sokan pedig ezt már akkor is a tudomány államosításaként értelmezték. Maguk az érintettek viszont kezdettől fogva fair tárgyalásokra készültek, amelyek során észérvekkel meg lehet győzni a vitapartnert a teljes, vagy legalább részleges visszakozásról.

Éppen ezért sokáig az sem merült fel a kutatókban, hogy ebben a helyzetben szükségük lenne valamiféle védelemre.

Azóta viszont kiderült, racionális vita helyett kollektív támadás jött, egy olyan küzdelem, amelyben a másik fél a saját maga által felállított szabályokat sem tartja be. Az új helyzet pedig új megoldásokat kíván. Erről lapunknak a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) egyik munkatársa így beszélt: “ennek az egész Palkovics elleni küzdelemnek van egy olyan pozitív következménye, amire korábban senki sem gondolt: az MTA kutatóintézeteiben megnőtt a szakszervezeti aktivitás.

Megindult az akadémiai kutatóintézetek közötti szerveződés, mert a közös cél összehozta a különböző tudományterületek kutatóit.”

Lőrincz Viktor, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa az ügyben jelentős fordulópontként jellemezte nekünk azt a pillanatot, amikor az Innovációs és Technológiai Minisztériumot vezető Palkovics László egy tárgyalásról távozva, az ajtóból visszafordulva “üzente meg” a fentebb említett KRTK-nak, hogy: “be lesztek zárva!” Lőrincz szerint ekkor világossá vált, hogy meg kell vizsgálni, milyen jogi lehetőségeik vannak, milyen védelmet tudnak kapni, ha tényleg elbocsátásokra kerül sor. A legjobb lehetőségnek pedig a szakszervezet bizonyult, így döntés született ezek bővítéséről – ami több esetben egyenesen újraalakítást jelentett.

Merthogy az ilyesfajta aktivitás korábban nem igazán volt jellemző. Stefano Bottoni, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történelemtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa lapunknak úgy fogalmazott: “amíg normál üzemmódban mentek a dolgok, sokan nem érezték, hogy szükség lenne rá, hiszen senki nem gondolta, hogy közvetlen veszélyben lenne.

Amikor azonban erős lett a fenyegetettség, mérlegelni kellett a jogi védelem lehetőségeit.”

Azt, hogy a szakszervezetek az akadémia berkein belül finoman szólva is “alvó” állapotban voltak, mi sem mutatja jobban, minthogy mikor a mostani belépési hullám előtt a szervezők arról kezdtek érdeklődni, kik a már bent lévő tagok, nem ritkán azt a választ kapták, hogy “már nyugdíjba mentek”, ne adj’ Isten “már meghaltak”. “Régebben a szakszervezet egyfajta ideológiai elköteleződést is jelentett, sokan ezért is ódzkodtak a belépéstől. Most viszont, az új helyzetben, már kezdik felismerni, hogy ez egy érdekvédelmi szervezet, amit igénybe lehet venni” – mondta Lőrincz Viktor.

Ebben a bizonyos “új helyzetben” aztán a kormány által leginkább “kipécézett” humán tudományi területen minden kutatóközpontban villámgyorsan nőtt a szakszervezeti taglétszám. A KRTK egyik kutatója megjegyezte, “a 30-as korosztály tagjai, tehát a fiatal kutatók is aktívak, ami azért is jó, mert ennek a generációnak lesz valamiféle, mondjuk így, mozgalmi tapasztalata.” Az általunk megkérdezettek többnyire a TUDOSZ-t, vagyis a Tudo- mányos és Innovációs Dolgozók Szakszervezetét választották. Stefano Bottoni szerint náluk

a 440 munkavállalóból 100 lépett be egy hónap alatt.

A bűvös 10%-os küszöböt így messze megugrották: ez az az arány, ami fölött lehetőség van kollektív szerződést kötni, ami garantálhatja a jogokat. Bottoni szerint a cél most ennek megkötése március végéig – “elvileg” ekkor ér véget az akadémiai kutatóintézetek átvilágítása. Más kérdés, hogy a jelek szerint Palkovicsék nem szándékoznak megvárni a nagy horderejű döntésekkel a működést ellenőrző vizsgálat eredményét.

Lőrincz Viktor szerint is a fő cél, persze a forrásmegvonások elleni tiltakozás mellett, hogy minél tovább jussanak a jogi garanciák terén. Mint mondta, a végkielégítés mértékétől egy kollektív szerződésben sem tudnak eltérni, azt a törvény szabályozza, de például a felmondási időt (közalkalmazottak lévén egész pontosan: felmentési időt) illetően lehet mozgásterük. Fontos volna a kutatói hálózat egyben tartása, de jelen körülmények között nem tehetik meg, hogy ne gondoljanak a legrosszabbra is. “A »lekapcsolják a villanyt« a mi esetünkben lassan már nem is annyira átvitt értelmű kifejezés.

A fizetésünket jelenleg úgy kapjuk, hogy minden hónapban jön egy örömködő e-mail a minisztériumtól, amelyben, ha kicsit más szavakkal is, de leírják, hogy »Na, jó, ezt a hónapot még átutaljuk, ha már ledolgoztad!«”-

számolt be róla Lőrincz Viktor.

Az erősödő aktivitás tehát ősz óta tart, így adja magát a kérdés, vannak-e már kézzel fogható eredmények? Forrásaink szerint a nagy áttörések még váratnak magukra, de Lőrincz Viktor például igyekezett megvédeni a szakszervezeteket. “Az az igazság, hogy erre a teljes letámadásra senki nem készült fel. Ahogy nekünk, úgy a TUDOSZ elnökségének sincs meg az a kommunikációs eszköztára, amit itt használni kellene. Nekik eddig olyan ügyeik voltak, hogy egy embert elbocsátottak, és akkor megvizsgálták, hogy az jogszerűen történt-e?

Ehhez képest most egy teljes minisztérium és egy komplett propagandagépezet próbálja elgázolni a kutatóhálózatot.”

Pedig jó példáért nem is kell messzire menni, hisz a versenyszférában a közelmúltban több szakszervezet is tudott sikereket elérni. Stefano Bottoni a párhuzam hallatán azért gyorsan leszögezi, az ő esetük egészen más, az ő alkupozíciójuk messze nem olyan jó (ha van egyáltalán), mint például az AUDI-dolgozóké.

“Bár éppenséggel az is ránk férne, de nálunk most nem a béremelésről van szó. Itt most a munkahelyünk megmaradása a tét. Vagy ha már megszűnik, legalább legyen valami a kezünkben.”

– fogalmazott Bottoni.

Kérdés, a közeljövőben mit sikerül kiharcolniuk a kutatóknak. Néhányan azonban ezt már nem várták meg, Lőrincz Viktor elmondása szerint sokaknak éppen a most kialakult helyzet volt az utolsó lökés a külföldre távozáshoz. Az idő tehát egyre jobban szorít, Lőrincz pedig ennek kapcsán egy új aspektusát is felvillantotta az ügynek:

“A Palkovics-terv része, hogy projektalapú működésre álljanak át a kutatóközpontok. Nemrég ő maga is kapott egy projektet, azt, hogy tárgyalja le az akadémiával az átalakítás kérdéseit. Akárhogy nézzük, ezt a feladatát nem végezte el. Az új rend- szerben tehát neki ezért nem járna finanszírozás. Mást ezért kirúgtak volna, őt azonban valamiért nem.”

Utóbbin azért annyira nem lehet csodálkozni, hiszen az, hogy idehaza a szabályok sokszor mintha csak a – kormányhoz képest – “másik” felet kötnék, nem újdonság. Olyannyira nem, hogy ezt speciel már egy évvel ezelőtt is el tudtuk volna képzelni.

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.