Liget Zrt.: Sajnos nem tudjuk

Az élénk érdeklődésre való tekintettel, maradjunk még a Ligetnél… Az elmúlt rendszerben kötelezték a legkülönfélébb vállalkozókat arra, hogy az építő munkálataik során nyert földtani adatokat osszák meg az erre szakosodott kutatóintézetekkel. Az 1993-ban elfogadott bányatv.-be már csak egy olyan passzust tettek be, hogy “az ingatlan tulajdonosa, üzemeltetője a földtani kutatást tűrni köteles”. Ezek után kaptunk egy igazolványt, ami tanúsította, hogy mi vagyunk a Földtani Intézet dolgozói, és jogunk van kutatni mindenhol, még zárt katonai objektumokban is. Be is engedtek mindenhová, ahol mintát kellett gyűjtenem — persze egyeztetés után, esetenként kísérővel.

Ha jól emlékszem, az 1998-as módosítás vette ki ezt a szabályt a tv.-ből. Ezzel az igazol- ványt is buktuk, de azért továbbra is beengedtek mindenhová (a zárt katonai objektu- mokba is), ha elmagyaráztuk, mit és miért is szeretnénk ott megnézni, illetve mintázni. Így készülhetett el egyebek közt Magyarország geokémiai atlasza is; jó buli volt. (Azóta már Földtani Intézet sincs, de ez itt mellékes.)

Ennek van most vége. A leendő (és Néprajzi Múzeumnak csúfolt) városligeti konferen- ciaközpont alapozásához kiástak a Dózsa György úton egy marha nagy gödröt, csodálatos szelvénnyel tárva fel azt a Duna–Tisza közi pleisztocén, egykori futóhomokot, aminek (főképp agrogeokémiai és paleoklimatológiai, elnézést a csúnya szavakért) vizsgálata szakmai pályafutásom egyik fő vonulata; az erről szóló publikációkat konferenciaanyagok nélkül a végén a rend kedvéért felsorolom.

Szóval, van ott egy marha jó gödör, ami mellett magára adó geológus nem mehet el úgy, hogy meg ne nézné (dokumentálná, mintázná, ha lehet). Tehát odaballagtam a kerítéshez, és szépen bejelentkeztem a legelső biztonsági figuránál. A régi szokás szerint elmondtam, ki vagyok, és hogy szeretném megnézni a gödröt.

— Ó, az nem olyan egyszerű! Odavezetem magát a főnökömhöz, jó?
— Jó — mondtam, mert hát megéltem már ilyesmit nem egyszer. Ha ez a módja, hát ez a módja.

Bekopogtunk a főnökhöz, bemutatkoztam, adtam neki névjegyet. Kérésére igazoltam a személyimmel, hogy tényleg én vagyok az, aki a névjegyen is. Elmondtam, mi járatban vagyok, és hogy csak megnézni szeretném azt a gödröt.
— Ó, az nem ilyen egyszerű! Odavezetem magát az építésvezetőhöz, jó?
— Jó — mondtam. Kicsit bürokratikusak errefelé, de hát vannak ilyen helyek.

Átmentünk az építésvezetőhöz; ő is nagyon kedves ember. Bemutatkoztam, adtam neki névjegyet, elmondtam, mi járatban vagyok, és hogy csak megnézni szeretném azt a gödröt.
— Ó, ó, az nem ilyen egyszerű! Megadom magának, hogy ki a felelős a Liget Zrt.-nél, hívja fel őt telefonon!

Felhívtam. Elmondtam, mit szeretnék. A felelős legelébb is megérdeklődte, hogy igazoltam-e magam valahogyan. Mondtam neki, hogy névjeggyel meg személyivel. Erre hümmentett egyet, majd azt mondta, hogy ez nem ilyen egyszerű, menjek át hozzá az irodájába. Elma- gyaráztattam magamnak, hogy az hol van (a Dózsa Gy. és a Fasor sarkán), majd átballagtam.

Kiderült, hogy a Városliget Zrt. elégedetlen az épület beléptető rendszerével, és ezért nekik fent az ötödik emeleten külön recepciójuk is van (így persze mindkét helyen be kellett jelentkeznem). Megvártam, amíg a felelős befejezi az ebédjét, bemutatkoztam, és még egyszer elmondtam neki, miről is van szó.

— Tudja — figyelmeztetett — nagyon kell itt vigyáznunk, mert ezt a programot nagyon sokan támadják. Mondtam neki, hogy az ellenzőkkel sok szempontból egyetértek, de itt most végképp nem erről van szó, hanem arról, hogy van ez a jó nagy feltárás, és dokumentálni kellene, mielőtt tönkremegy. Éppen egy nagyobb publikációra készülök a környék felszín- közeli üledékeiről, és ez nagyon jól jönne hozzá.
— Magának ezt én nem engedélyezhetem, csak a vezérigazgató úr. Írjon neki egy kérvényt, és ő majd válaszol. Adtam neki is névjegyet az e-mailes elérhetőségemmel, és megegyez- tünk, hogy ír nekem emlékeztetőt. A válaszomban legyen benne a kérelem — jó, nekem ez így megfelel.

Nem írt.
Ehelyett kaptam este egy aláíratlan SMS-t a névjegyen NEM szereplő telefonomra: “Jó napot kívánok. Sajnos nem tudjuk önnek megadni a belépési engedélyt. Üdvözlettel.”

(Az írás a “Csinovnyikok rémuralma” sorozat része. Képek: Városliget barátai oldal,
ott további csodaszép fotók tekinthetők meg a szigorúan védett gödörről.)

Fügedi Ubul

***

Cikkek (általános áttekintők nélkül):

  • FÜGEDI P. U., KUTI L., 1982: Kísérleti mikroelem vizsgálatok a Mórahalom környéki talajokon. MÁFI Évi Jel. az 1978. évről, 93–102, Budapest.
  • GROSZ, A. E., SÍKHEGYI F., FÜGEDI U. P., 1985: Economic heavy minerals of the Danube river floodplain sediments and fluviolacustrine deposits of northwestern and central Hungary. Geophysical Transactions 31/1–3, 157–167, Budapest.
  • TÓTH T., KUTI L., FÜGEDI U., 2003: Havonkénti vizsgálatok a Zab-szék mellett. A tóvíz, talajvíz, növényzet időbeli változásai. Természetvédelmi Közlemények 10, 191–205, Budapest.
  • FÜGEDI U., SZURKOS G., VERMES J., 2005: Éghajlatváltozások geokémiai hatásai Magyarország középső és keleti részén. MÁFI Évi Jel. 2004-ről, 65–71.
  • FÜGEDI U., POCSAI T., KUTI L., HORVÁTH I., VATAI J., 2008: A mészfelhalmozódás földtani okai Közép-Magyarország talajaiban. Agrokémia és Talajtan 57/2, 239–260, Budapest.
  • FÜGEDI U., SZURKOS G., VERMES J., KUTI L., 2008: Geochemical fingerprints of climatic changes in Central and Eastern Hungary. Analele Ştiinţifice ale Universităţii “Al. I. Cuza” Geologie LI, 45–56, Iaşi.

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.