Lendvai Ildikó: Na végre

A DK és az MSZP közti kínos huzavona (megállapodtak, de mégsem, ez a hibás, az a hibás, mindegyik hibás,nem is akarnak győzni stb.) lezárulásával végre lehet arról is beszélni, milyen országban szeretnénk élni. Ennek szinte jobban örülök, mint annak (persze annak is), hogy legalább ez a két párt nem indul öngyilkos módon egymás ellen a körzetekben.

Kései kampánystart, tudom. De legalább kijöttünk a szűk és kissé büdös öltözőből. Végre nem a tárgyalásokkal untatjuk és bosszantjuk a kedveszegett választót, hanem terveinkről kérhetjük véleményét. Arról, helyesli-e, hogy Polt Péter helyett egy külön korrupcióellenes ügyészi hivatal és az Európai Uniós Ügyészséghez való csatlakozás állítsa le a Mészáros Lőrinc- és Rogán-félék vérszívását. Jó-e, hogy népszavazás döntsön Paksról és egy új alkotmányról, és közvetlenül az ország válassza meg köztársasági elnökét. Hogy miként teremtsünk békét itthon és az Európai Unióval is. Arról, hogy legyen konkrét menetrendje, mikor, hogyan lesz eurónk.

Beszéljünk végre arról, lehessen-e annak, aki akar és tud, nyugdíj mellett dolgoznia, és nemcsak a nyugdíjas szövetkezetekben.. Hogy visszaállíthatjuk-e az “együtt sírunk, együtt nevetünk” elven az ú.n. svájci indexálást, amely az infláció mellett a bérek emelkedését is figyelembe veszi a nyugdíjemelésnél? Hogyan lehet úgy átalakítani az önkormányzati támo- gatások rendszerét, hogy újból legyen lakhatási támogatás a szűkölködőknek? És fedezi-e mindezt, vállalja-e a középosztály a 3 kulcsos SZJA-.t, egyetértenek-e a szakemberek és az érintettek az általunk javasolt kulcsok mértékével? Mit lehet tenni a felosztandó torta növeléséért, a vállalkozások segítéséért?

És van, ami nem vagy nemcsak pénzkérdés. Pl. a kórházi fertőzések adatainak nyilvánossága, a betegjogok védelme, az új Munka Törvénykönyv, a köztévé felszabadítása, a civileket nyomorgató törvény eltörlése, vagy az, hogy a vállalat dolgozói szavazzanak arról, hová irányítsák a TAO-t. (Mindjárt nem menne annyi milliárd a felcsúti fociakadémiára, mint amennyiből akadálymentesíteni lehetne a metrót.) És vitassuk meg szülőkkel, pedagógusok- kal, diákokkal, kevesebb lesz-e a fél-analfabéta, ha 5 évig tart az alsó tagozat?

Van programajánlatunk (csak eddig a kutya sem figyelt rá, mert magunk sem hívtuk fel rá a figyelmet). Van rokonszenves miniszterelnök-jelöltünk, szelíden határozott, diktátor allűrök nélkül. Tud nevetni és tud másokra is figyelni, amit Orbán már elfelejtett. Érdemes a képét Orbán mellé rakni. Melyikkel értenénk szót könnyebben?

Persze, a start messze van a célvonaltól. Van még nyitott kérdés a demokrata táboron belül is. Elfogadják-e a ma legnépszerűbb ellenzéki miniszterelnök-jelöltet, Karácsony Gergelyt az eddigieken túl más pártok is? Elvész-e a külön listához ragaszkodó kis pártokra adott lista- szavazat? Tényleg indítanak-e a többiekkel szemben legalább 27 körzetben saját jelöltet (ez feltétele a külön lista állításának), vállalják-e, hogy esetleg éppen az a 2, 4, 5, 7 százalék hiányzik majd a Fidesz emberének legyőzéséhez?

És mit szólsz Te, kedves választó? Adsz-e esélyt? Figyelsz-e még, vagy már csak legyintesz? Vállalod-e, hogy tájékozódsz és döntesz, akármilyen rafinált a választási rendszer? Önző okokból kérlek, ne add fel. Ügyetlen vagyok a szkájpolásban. Nagyon nem szeretném, ha az unokáim messzire szakadnának. És igen, ahogy nekik, úgy majd a dédunokáimnak is magyar gyerekverseket szeretnék tanítani. Mert azok a legjobbak.

(Forrás: Facebook, Lendvai Ildikó oldala)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.