Kádergyerekből vezető káder – Vitézy Dávid portréja
Egy 2013 májusi Átlátszó cikk margójára. 

Nem tudnék megnevezni olyan politikust, aki a magyar sajtóban akárcsak megközelítette volna Vitézy Dávid népszerűségét. A többi fideszes káder a „liberális” sajtótermékekben a patás ördög és a nyáladzó elmebeteg között helyezkedik el (nemcsak politikai beágyazott- sága miatt, de „saját jogon” is), róla viszont bárhol megtudhatjuk, hogy a közlekedés és kiváltképp a villamosok fanatikusa, nagyszerű stratéga és egyúttal kiváló debattőr, aki a BKK élén nagyszerű vezetővé vált. Ami igaz, az igaz, valóban a közlekedés fanatikusa és egyúttal jó debattőr. A többi — éppen ellenkezőleg.

(Fotó: atlatszo.hu)

Akit érdekel, elolvashatja egy 3,5 éves írásomat arról, milyen is a BKK információsnak és rendszernek nevezett hülyeséggyűjteménye. Néhány elemét azóta megváltoztatták — épp oly meggondolatlanul, ahogy kialakították őket anno. Amiről nem írtam és változatlan maradt, az a járműveken elhelyezett utastájékoztató „rendszer”. Ennek feladata elvileg az lenne, hogy a közlekedési információk változó elemeiről tájékoztasson — elvégre azt, ami állandó, sokkal hatékonyabb egy táblára kiírni, azon aztán semmi lekapkodni és újra jelezni való nincsen. Mik ezek a változó elemek? Hát a pontos idő, a következő megálló(k) és az átszállási lehetőségek.

A BKK egyfajta kéjes örömmel csúfolja meg ezt az elvet. A 69-es villamoson például (tényleg csak példa, a környék többi járművén is ez megy), a kijelzőn az alábbi négy felirat váltogatja egymást:

• a végállomás megnevezése;
• AJTÓNYITÁS: JOBBOLDALT;
• dátum és időpont;
• a köv. megálló neve.

E négy közül az első kettő nem közöl semmilyen aktuális információt (nincs olyan megálló, amelyben baloldalt nyitnák az ajtót). Ezeket hosszasan kitartva láthatjuk, a menetidő több mint háromnegyedében. A másik kettőt jóformán csak felvillantják, rövidebb megállókban a dátum sorra se kerül (ez jelentős fejlődés: tavaly ilyenkor még a köv. megálló neve maradt ki). Így néz ki az a rendszer, amit a lelkesült szerző a főváros egyetlen működőképes dolgának nevez.

A példában azért a 69-es villamos szerepel, mert ez az Erzsébet királyné úti aluljárótól a Thomán István utcáig, kb. 3 km-en át az 5-ös busszal azonos úton halad. Ugyanazokban a megállókban állnak meg, és ezek közt nincs olyan, ahova mindkettő beállhatna. Ezért aztán ha az 5-ös éppen a 69-es mögé érkezik, nem tudja azt megelőzni: teljes nyolc megállón át ott kell araszolnia mögötte, minden megálló végén megvárva, hogy a 69-es kigördüljön. Márpedig a BKK annyit magasztalt „rendszerében” a két járatot gondosan egymásra szerve- zik. Csúcsidőszakon kívül pl. a Mexikói útról úgy indítják a 69-est, hogy éppen az 5-össel egyszerre érjen az aluljáróhoz, és többnyire „orrhosszal” a 69-es indul tovább hamarabb. Nemegyszer éltem meg azt a csúfságot, hogy az 5-ös gyorsabb volt a menetrendnél, tehát várakoztatták a sarkon, és csak akkor mehetett tovább, amikor a 69-es már biztonságban kikanyarodott elé. Az pedig, aki egy perccel később ért a sarokra, várakozhatott egy negyed órát, mert addig nem jött se busz, se villamos (akkor aztán megint befutott mindkettő).

Ezt a „rendszert” és kialakítóját menesztik mennybe az újságírók. A nyalizás egyfajta helyi jellegű csúcsaként az index.hu pl. nem átallotta objektívnek álcázott történelmi áttekinté- sében elhelyezni az alábbi bekezdést:

„A BKK buszsávot hozott létre az M1-M7 bevezető szakaszán, hogy a tömegközlekedéssel érkezők akadálytalanul juthassanak be a városba. Tarlós a sávot négy nappal később visszaadta az autósoknak, még mielőtt kiderülhetett volna, hány autós ülne buszra. Így a buszok jelenleg is az autók közt araszolva haladhatnak csak.”

A szomorú, hogy az olvasók, akik többsége nem élte meg annak a négy napnak a szörnyű káoszát, akár el is hihetik ezt. Valójában nem osztogattak, hanem fosztogattak stb. A buszsávot nem „létrehozták” (irdatlan EU-s pénzeket eltüntetve), hanem egyszerűen átfestették a szélső forgalmi sávot. Ennek nem a tömegközlekedés gyorsulása lett az eredménye, hanem az, hogy az áteresztő képesség csökkenése miatt közel tíz kilométeres kocsisor alakult ki vissza Budaörsig, messze a felfestés kezdetén túl. Ebben a torlódásban araszolgattak sávjuk kezdetéig a buszok is; a menetidő közel egy órával nőtt. Az valóban nem derült ki, hogy hányan ültek volna át azokra a buszokra, amiken jóformán levegőt se lehetett venni az összezsúfolt tömegben. Az viszont látszott, hogy az emberek tömegesen menekültek el róluk a hosszabb és kényelmetlenebb, de legalább közlekedő járatokra.

A főv. tömegközlekedés áldatlan állapotairól még sokat fogok írni. Ezen állapotok kialakulása nagyon sok embernek köszönhető, és Vitézy D. nem lóg ki a sorból: ő is ott van valahol a patás ördög és a nyáladzó idióta között.

Fügedi Ubul

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)