Mi a túrónak népszavaztunk?

 Ennyi idő után talán a fideszes szavazók is belátják (haha, viccelek),
hogy tök fölösleges volt.

Azért jó a friss szemet, a laikus nézőpontot az én szakmámban időről-időre érvényesíteni, mert vannak ügyek, amelyekre magamtól nem csodálkoznék rá. Nemrég Tóth Edu, dumaszínházas fellépőtársam tette fel a kérdést a soron következő műsorunk összerakásakor, hogy ha nem sikerült a népszavazás, akkor hol vannak a Magyarországot elözönlő, gonosz migránsok? Mert, ugye, ezzel riogattak. Mi a túrónak népszavaztunk?

És tényleg. Pont egy évvel ezelőtt, 2016 augusztusának közepén kezdődött a “hivatalos” népszavazási kampány – talán emlékszik a kedves olvasó, akkor épp azt hazudta a Fidesz (gyakori szokása ez neki), hogy előtte az a hónapok óta folyó, az országot gyűlölettel, faltól-falig kitapétázó plakátkampány, az “csak kormányzati tájékoztatás” volt. De tavaly nyár végén beindult a kampány, és Orbánék napról-napra emelték a tétet.

Bár az már az elején se volt világos, hogy miért és mi ellen kell harcolni a népszavazással. A kvóta ellen, oké, de pontosan melyik ellen? Az ellen, amit maga Orbán Viktor is megszava- zott, vagy az ellen, amit az EU sem fogadott el? Ugye. És hogy is, milyen módon segíti a népszavazás ezt a harcot? Mi az, amit a Fidesz-kormány népszavazás nélkül nem tehet meg, de egy érvényes és eredményes voksolás után igen? Nincs ilyen. Mit akar tenni? Konkrétan mi a célja, mi lesz az az az intézkedés, jogalkotási produktum, döntés, változtatás, amit egy sikeres népszavazás után szül meg Orbán és csapata?

Ment a terelés, hogy hát majd meglátjuk, meg a klisépatronok pufogtatása, hogy hát ugye megvédjük Magyarországot a brüsszeli szírektől, Jumurdzsáktól (ne röhögj, a Fidesz TÉNYLEG az Egri csillagokkal érvelt) meg Daher Pierretől. Mindeközben a végére minimum húszmilliárd forintot elköltöttek, sikeresen terjesztették a rasszizmust és a gyűlöletet az országban, hogy mindennek csúcsán, a népszavazás napján a köztévé már azon sivalkodjon, hogy jaj, jaj, a migránsok ott állnak térdelőrajtban a szerb határon, és amint megvan a számukra kedvező eredmény, akkor megindulnak Magyarországra. Sőt, ellene, nyilván.

Aztán orral előre beleállt a földbe az egész miskulancia, Orbán Viktor elbukta a népszavazását. Még akkor is, ha szerintük politikai értelemben érvényes, aranyérem, világcsúcs, minden oké. Ez bukta. De legalább kiderült, hogy szerintük milyen intézkedésről szavaztunk, ugyanis bejelentették, hogy akkor is megcsinálják, amit akartak, azaz, most figyelj, ne röhögj, szóval beleírják az Alaptörvénybe, hogy nem jöhet a migráns ide.

Halkan jegyzem meg: alaptörvénymódosításról nem lehet népszavazást tartani. De sebaj, mert még ez se jött össze nekik, megint sivalkodott a sok fidnyaf, hogy jaj, jaj, hát miért nem biztosítja az ellenzék a kétharmadot ehhez… nyaf, nyaf, nyaf! Sivalk! Semmi, az égvilágon semmi nem történt tehát azóta sem, ami a népszavazás következményének, az ott kapott “felhatalmazás” eredményének tekinthető. És a migránsok se özönlötték el az országot, helló, köztévé. Ennek okairól nyilván mást gondolok én, és mást a fideszes szavazók, de ugye, az utóbbiak sem látnak itt migránsokat. Nincsenek. Miközben elbukott a népszavazás és elbukott az alaptörvény módosítása. Szóval, akkor mi a túrónak népszavaztunk egyáltalán?

Az én válaszom az, hogy addig se kellett Orbán Viktornak számot adnia arról, hogy miért működik egyre rosszabbul minden, amihez csak a kormányának köze van, egészségügy, oktatás, közösségi közlekedés, korrupcióellenes küzdelem, életszínvonal emelése. És eddig más magyarázat még nem hangzott el, hogy ha ennyire nem számított, ennyire mindegy, hogy volt egy ilyen népszavazás, akkor mi a francnak töltötték ezzel az időt, és költötték erre a pénzünket.

Komolyan: mi a túrónak népszavaztunk?

Szerző: Ceglédi Zoltán
(Forrás: Sztárklikk)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.