Összezártak

Nagy erőkkel sietett az állam Vattamány Zsolt fideszes erzsébetvárosi polgármester segítségére, és ennek láttán megmelegszik a szív, mert lám, a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből még nem halt ki teljesen a szolidaritás.

A helyi önkormányzat önkényes döntése nyomán bulinegyeddé züllött Belső-Erzsébetváros lakóinak egyik legkomolyabb kifogása a vendéglátóhelyek túlhatalma ellen, hogy a zárszámadásból világosan kiderül: mindössze tízmillió forint bevétele származott a kerületnek a kocsmáztatásból, miközben csak az utcák takarítására ennek hatszorosát költötték – állítólag – el. Nos, most maga Tállai András adóügyi mindentudó közölte, hogy nem úgy van az, 6,6 milliárdot fialt az államnak a kerületben bejegyzett szállásadók és vállalkozások adóbefizetése. Amit felelős állampolgár csak megnyugvással fogadhat, miközben elkönyveli, hogy olyan ez is, mint a karácsonyi bejgli: ha visszakap valamit, akinek élhetetlenné vált a lakóhelye e profit termelése közben, annak örülni kell, amúgy meg nem illik firtatni, hová lesz a többi pénz.

Ahogy öntudatos hetedik kerületi akkor is csak összecsapja a bokáját, amikor Pintér Sándor válaszát olvassa a kérdésre, ugyan miért nem engedték el a kerületi rendőrkapitányt a közrendről szóló lakossági fórumra. Hát azért nem, mert van neki fogadóórája, tessen oda elmenni, aki kíváncsi valamire. Érdekes kísérlet lenne visszakérdezni: most, hogy indokolás nélkül ki is rúgták a nevezett rendőrkapitányt, hová járuljon az a pár száz kerületi lakos, aki a fórumon várt rá?

A tendencia világos, a civil tiltakozók hiteltelenítése a cél. Nagy kérdés, mihez kezd a fenti érvekkel az ombudsman, akinek hamarosan döntenie kell a beadványokról, amelyek azt firtatják: jár-e a belső-erzsébetvárosiaknak ugyanúgy az éjszakai pihenés, mint azoknak az állampolgároknak, akiket valamelyest komolyabban vesznek a választott vezetőik.

N. Kósa Judit

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.