Az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjai körében is megfogalmazódott. Egy ilyen cikk elolvasása során elgondolkodik az ember azon, hogy jutott el a magyar egészségügy idáig, függetlenül attól, hogy nem ismerjük a cikkben szereplő történet minden részletét. Nem véletlen, hogy a kormánypropaganda erről a témáról nem küld naponta diadalittas győzelmi jelentéseket. Miért nem?

Alig van kies országunkban olyan család, aki valamilyen módon ne találkozott volna várólistával, ne látta volna, milyen állapotban vannak a kórházaink, hogy nincs orvos és nincs ápolószemélyzet. Ergo, pillanatok alatt lelepleződnének a hazugságok. Egy magyar III. Richárd így kiáltana fel, ha kórházba kellene mennie: „Stadionomat egy működő kórházért”! Azonban tapasztaljuk, hogy vezetőinket a nép egészségi állapota nem érdekli, ha ugyanis érdekelné, akkor a kórházaink fel lennének újítva, orvosaink és ápolóink boldogan olvasnák ITTHON a külföldi híreket, mert anyagilag és erkölcsileg is meg lennének becsülve.

Néha elgondolkodom azon, mennyi tudatosság van abban, ahogy direkt hagyják meghalni az embereket. Most legutóbb a barátom halálának körülményei erősítettek meg abban, hogy Magyarországon a emberélet nem számít. A debreceni klinika pár nap után a szívbeteg, agyhalott állapotban lévő barátomat utaztatta Budapestre több száz km-en keresztül. Tök mindegy túléli-e (nem élte túl). MERT KELL A HELY!

Kissé ironikus, amikor a kormány úgy védi meg a magyarokat itt BELÜL az országban, állandóan külső ellenséget keresve, hogy minden lehetséges módon csökkenti a túlélés esélyét a beteg állampolgárai számára. Különösen ironikus, hogy a területért egy református pap (Balogh miniszter úr) felel.

Istenem, csak már lenne „minden faluban egy stadion”, hogy elkezdjék végre a kórházak építését is. De ezek csak álmok és most felébredtem a vasárnapi szunyókálásból.

Hunvald György

(Forrás: Hunvald-blog)