Kívülállóként az ítéletet nem tudom, nem fogom vitatni. Annak „környezetéről” viszont muszáj beszélni.

Képzelje el, hogy a héten a következő lottószámokat sorsolják ki: 1, 2, 3, 4, 5. Előfordulhat? Persze, ugyanannyi esély van rá, mint bármilyen másik kombinációra. Aztán a rákövetkező héten ezeket: 1, 2, 3, 4, 5. Lehetséges? Hogyne, hiszen azok a golyók „nem tudják”, hogy milyen számok voltak az elmúlt héten, azoktól függetlenül pörögnek a búra alatt. Aztán a harmadik héten is ugyanezek a nyerőszámok, meg utána is, hét abszurd éven keresztül.

Lehetséges? Persze. Kitörne a néplázadás, lángokban állna a Szerencsejáték Zrt. székháza, nullára zuhanna a lottószelvény-eladások száma? Tutira. Na, ilyen helyzetbe kormányozza magát épp a magyar igazságszolgáltatás. Az történt ugyanis, hogy most, 2017 nyarán három, illetve két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt a Kúria egy 2008-as sukorói telekcsere ügyében Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőit.

Joghallgatóként azt tanultam, és igyekszem tartani is, hogy külső szemlélőként nem hasonlítgatunk ítéleteket.

Minden ügy más, és mindig egyedi körülmények mérlegelésével hoz döntést a bíróság. Nem is kezdem el szétszálazni a megállapított tényállást, két rövid megjegyzésem lenne csak. Egyfelől nyilvánvalóan büdösnek kellett lennie a telekcserének, ha Bajnai Gordon személyesen érezte fontosnak, hogy vizsgálatot kérjen az ügyben (tehát aki a feljelentő Schifferre haragszik, „osszon le” ebből egy részt ebből Bajnainak és Oszkó Péternek is). Másfelől pedig egy kísérleti szakaszban maradt, tényleges kárt nem okozó bűncselekményről beszélünk, azaz fontos látni, hogy nem csak a lopásra volt szándék az egyik traktusban, de erő és akarat annak megakadályozására is egy másikban. Utóbbi 2010 óta már nyomokban sem látszik.

No, de rátérve arra, mi a legnyomorultabb, és stratégiai szempontból a legijesztőbb: óriási baj lehet ebből. Ha egyfelől 2017-ben arra van akarata és infrastruktúrája az igazságszolgáltatásnak, hogy egy, Gyurcsány Ferencet is beidéző, az ítéletben név szerint említő, volt beosztottjait letöltendő szabadságvesztéssel sújtó eljárást lefolytasson, másfelől viszont teljesen vaknak és bénultnak tűnik hét év fideszes lopásai kapcsán… akkor itt baj lesz. Az emberek nem fogják elhinni, hogy a magyar bírók és ügyészek függetlenek a pártpolitikai befolyástól.

Mert persze, ennek már a „féloldalas” verziója is szörnyű, az is régóta rombol, mikor is azt látjuk, hogy Polt Péteren szinte egyetlen fideszes korrupciós ügy se jut át. De most példát adtak arra, hogy milyen az, amikor nem fideszes, hanem ellenzéki szereplő áll eljárás alatt. Megmutatták, hogy nem „úgy általában” lepusztult, magatehetetlen, vak és süket az igazságszolgáltatás jelentős része, hanem „véletlenül” pont csak a kormánypárti lopást nem veszik észre.

„Véletlenül” megint az jött ki, hogy 1, 2, 3, 4, 5. Persze, lehetséges. Lehet írni indoklásokat, hogy miért dobták vissza ezt a feljelentést, miért szüntették meg az eljárást, miért nem látták bizonyítottnak, veszélyesnek, egyértelműnek. De olyan véletlen nincs, hogy errefelé mindig vak vagyok, arrafelé viszont a szemem, mint a sasnak.

Óriási baj lehet ebből. A mögöttünk hagyott hét év kormányzati korrupcióját szemlélve ugyanis az emberek nehezen fogják elhinni, hogy van arra racionális és jogszerű magyarázat, hogy ha Gyurcsány Ferencet ebben az ügyben bíróság elé lehetett vinni, akkor Orbán Viktor miért nem tett még egyetlen ügyben sem tanúvallomást. Nem fogják elhinni, hogy Tátrai és Császy kísérlete letöltendő börtönbüntetést ér, de nem ütötte meg a „jogi ingerküszöböt” egyetlen fideszes kormányzati szereplő tevékenysége sem az elmúlt hét évben.

Nem mentegetek senkit. Hiszem és vallom, hogy a bűncselekmények elkövetőinek bűnhődnie kell. De azt nem hiszem (és a korrupciót már nem is tagadó, hanem büszkén megideologizáló fideszesek sem hiszik!), hogy utoljára 2008-ban, és utoljára ez a két ember károsította meg úgy a magyar államot, hogy az börtönt érdemel.

Szerző: Ceglédi Zoltán

(Forrás: Sztárklikk)