A hála, mint olyan

A hála nem politikai kategória. Ezt eredetileg Pozsgay Imre mondta roppant keserűen élete nagy kudarca, a “négyigenes” népszavazás után. Ez a mondat élte őt túl, sőt, szállóigévé vált. Napjainkban fejlődik jelszóvá, válik kormányunk vezérfonalává. Nemcsak Orbán Viktor, de az egykori FIDESZ jóformán minden, ma vezető pozícióban levő tagja Soros György pénzéből tanult, illetve vált profi politikussá — ahelyett, hogy valaha is dolgozott, a munkájával pénzt keresett volna. (Némileg kivétel Kövér László, aki Soros-ösztöndíjassá válása előtt dolgozott néhány hónapot az állampárt központi bizottságának “elméleti” műhelyében, a Társadalomtudományi Intézetben.)

Deutsch fejben számol, Orbán papíron (Fotó: E. Várkonyi Péter / MTI)

A rendszerváltás időszakában Soros egyértelműen a FIDESZ mellett kötelezte el magát. Zsákszámra öntötte nekik a pénzt, mert őket látta a jövő ígéreteinek. Nos, eljött a jövő, amiért annyit dolgozott, és ő fontos szerepet játszik benne: ő a főellenség.

A FIDESZ első nagy botránya a székház-ügy volt (emlékszik még erre az ordenáré disznóságra vki?) — ekkor vette át a finanszírozást Simicska Lajos, a párt akkori pénztárnoka. Az ügylet- ből kapott pénz nagy részét többszörös, durva ÁFA-csalásokkal saját zsebébe játszotta át, majd immár formálisan a párton kívülről finanszírozta annak működését és akcióit.

Ez az átjátszás volt az ún. Kaya Ibrahim – Josip Tot ügy, és a pártban maradt elvtársak befolyásának köszönhetően a rendőrség gyakorlatilag semmit sem tett e bűncselekmények felderítésére. El is évültek, ahogy kell. A politikailag célzott állami megrendelésekből Simicska milliárdossá vált, Magyarország pedig elindult fölfelé a világ országainak korrupciós rangsorában.

Amint korábban Soros, Simicska is zsákszámra öntötte a pénzt az immár kisbetűs Fidesz kasszájába, de mint egykori alapító, fenntartotta a jogot, hogy beleszóljon, mire is költik azt. Orbán ezt nem tűrhette: szép csöndben kiépítette saját klientúráját olyan emberekből, akik nem szólnak bele “a dolgába” — és ezen emberek gyarapodásán lemérhetjük, mi is ez a dolog. Simicskának is mennie kellett hát, de még egy fontos szerepet el kell játsszon: ő az alellenség.

Az a rengeteg pénz, amit Orbán körei lenyúlnak, az Európai Unióból érkezik. Annyi jön, hogy marad belőle még az ország gyarapítására is. Nagy kár, hogy ennyire rosszul, ennyire kevéssé hatékonyan költik, pedig fordíthatnák akár Magyarország fejlesztésére, felzárkóztatására (oktatás, egészségügy) is. Ráadásul az Unió a maga döcögős-akadozós módján megpróbálja ellenőrizni, mire is költjük. A reakciót akár sablonosnak is mondhatnánk: bele akarnak szólni, mire költsük, amit tőlük kapunk, tehát ellenségek. Állítsuk meg őket!

Kisebb szervezetek (Norvég Alap stb.) ráadásul eleve nem adják le az államgépezet működtetőinek az “alkotmányos költséget”, hanem maguk akarják meghatározni, kik és milyen célokra osszák szét azt a pénzt, amit önként, puszta segítő szándékból adnak. Ez végképp tűrhetetlen: civil az, aki a pénzt a költségvetésből és a Fidesz-stb. pártkasszájából kapja, és ezért fő tevékenységeként a kormányt propagálja. A többi: “álcivil”, és mint ilyen, megbélyegzendő ellenség.

Igen, igen, a hála nem politikai kategória. Hanem ún. “emberi”. A társadalmi együttélés egyik alapja, a polgári erények egyik legszebbike. Aki a kenyéradó kézbe beleköp, vígan lehet sikeres politikus. De attól még sötét lelkű gazember marad.

Ennyit kapott Sorostól Orbán és a Fidesz, mikor igazán kellett – Alighanem egyszerűbb volna fölsorolni azokat a fideszes vezetőket, akiket soha nem támogatott a Soros Alapítvány. (Magyar Narancs)

Fügedi Ubul

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.