Lázár János szerint Paks 2-ről a választók a 2014-es választáson már szavaztak, amikor 2014-ben újraválasztották a Fideszt, illetve amikor a Parlamentben Fidesz-KDNP megszavazta a beruházást.

Hogy micsoda? Tegye fel a kezét, aki 2014-ben arra szavazott, hogy évtizedekre adósítsuk el Magyarországot Oroszország felé! Tegye fel a kezét, aki 2014-ben arra szavazott, hogy évtizedekre kötelezzük el magunkat egy múlt századi technológia mellett! Kezeket nem látok, Lázár sugárzó arccal beszélt sületlenségeket. De ha már előkerült Paks 2, akkor tegyük tisztába a dolgokat! Paks 2 elsősorban gazdaságpolitikai, biztonságpolitikai és szuverenitási kérdés, nem pedig energiapolitikai vagy ellátás-biztonsági kérdés, hiszen – különösen az energiaunióban – az áramellátás más forrásból biztosítható.

A Paks 2-vel kapcsolatos Orbán-Putyin paktum nem csak több évtizedre jelent egyoldalú függőséget, hanem gazdaságpolitikai értelemben egy időzített bomba.

A magyar GDP 10 %-ával egyező mértékű hitelről a szó, amelynek a kamata magasabb, mint a 2009-es válság idején felvett és akkor a Fidesz által „elátkozott” IMF és EU hitel kamata volt. Kedvezményes hitelről így szó sincs. Ezt a viszonylag magas kamatozású hitelt ráadásul egy olyan beruházáshoz vesszük fel, ami szakértők és a publikált tanulmányok szerint biztosan nem térül meg. Sőt, a törlesztési időben is jelentős állami támogatásra szorulhat Paks 2.

Ráadásul az atomerőművi beruházások mindig sokkal többe kerülnek a tervezett összegnél. Tehát egy új eladósodási hullámot indít el Fidesz kormány, amelynek árát nagyon sokáig fogja fizetni a magyar társadalom.

Egy államadósságot növelő rendkívül nagy, négy-ötezer milliárd forintos beruházásnak óriási a kockázata, míg több, magánberuházásban épülő erőmű esetén a kockázat megoszlik és a hitel nem rontja a kulcsfontosságú makrogazdasági mutatókat.

De egyáltalán miért akarunk olyasmire közpénzt költeni, amire felesleges, miközben nem jut elég pénz az állam közfeladataira? Ez a beruházás ugyanis nemcsak eladósítja az országot, hanem több évtizedre lehetetlenné teszi, hogy több pénzt fordítsunk az egészségügyre, az oktatásra vagy a kutatásra. És akkor a megújuló energiaforrások felhasználásának háttérbe szorításáról még nem is beszéltem.

A projekt ráadásul biztonságpolitikai kockázatokat is hordoz, hiszen ez lehetőséget biztosít arra, hogy a hitelező gazdasági eszközökkel akár politikai befolyásra is szert tegyen. De vannak, akik Csernobil és Fukusima után magát az atomerőművet önmagában is biztonságpolitikai kockázatnak tekintik.

Orbán, Semjén, Lázár, Varga, Balog és Németh Zsolt talán ezért nem szavazta meg ezt a szégyenletes paktumot 2014-ben, mondván, ha később esetleg felelősségre vonás lesz, vigyék el a balhét a „mezei” képviselők…

Összefoglalva: a káros Orbán-Putyin paktumot fel kell mondani, és széleskörű társadalmi vita után népszavazással kell dönteni az atomenergia 2037 utáni használatáról. Az atomenergia energiatermelési célú alkalmazása ugyanis nem bal vagy jobboldali ügy és nem pártpolitikai kérdés. Az MSZP tagsága és szavazói között egyaránt vannak ellenzői és támogatói az atomerőművi villamosenergia-termelésnek. Nem kell lebecsülni a magyar választókat, hanem el kell látni őket a döntéshez szükséges információkkal, és fel kell tenni nekik a kérdést: atomenergiás jövőt akarnak-e vagy sem. A döntés után pedig Lázár sem beszélhetne sugárzó arccal sületlenségeket.