A Momentum az új SZDSZ. Ennyi. Az ügy el van intézve. A pártját huszonhét (!) éve irányító politikai matuzsálemnek, aki hol miniszterelnökként, hol az ellenzék vezetőjeként dominálta a magyar közélet elmúlt közel három évtizedét, ez a konklúziója azután, hogy néhány fiatal politizálni merészelt egy olyan országban, ahol az ilyesmi rendszerellenes, felforgató tevékenységnek számít. A kis suhancok úgy gondolták, hogy az előttük álló évtizedeket nem kívánnák egy gigantomán vízlépcső egy háromhetes nemzetközi doppingbemutató érdekében feláldozni, ezért a komcsi pártállami vezetéssel a komcsi pártállami vezetéssel dacolva, megkérdeznék az embereket, hogy mit is szeretnének ők.

Ezzel meggyilkolták a nemzet álmát – jelenti ki a veterán pártfőtitkár, nem sokat pepecselve azzal az összefüggéssel, hogy amennyiben az olimpia az egész nemzet álma lett volna, akkor a két hónapja még ismeretlen diákszakkör legfeljebb annyi aláírást tudott volna össze- gyűjteni, mint ahány közbeszerzési pályázatot Mészáros Lőrinc az életében elbukott. Ehhez képest többet sikerült megszerezniük, mint ahány forintot Mészáros Lőrinc félpercenként elnyer. E kettő között is van összefüggés, melynek megfejtését rábízzuk a „hol siklott félre ez az egész”-kérdésen napok óta tanácstalanul rágódó Gundel Takács Gáborra.

A Momentum „nem drágállotta, hogy álomgyilkossá váljon a párttá alakuláshoz” – folytatja fehér terroros rádiós beszédét népünk stadionjának legnagyobb építője, és mivel kívülről nem hallja magát, a környezetének pedig így tetszik, fel sem tűnik neki, hogy a mondatai milyen kínosan emlékeztetnek arra az időre, amikor még ő volt a párttá alakulás közben álmokat gyilkoló kis suhanc.

Volt egy álmunk: az emberek közti egyenlőség kommunista álma – sóhajtották a régi MSZMP utolsó kongresszusán az elvtársak. De a Fidesz nem drágállotta, hogy álomgyilkossá váljon a párttá alakuláshoz – tették hozzá búsongva, mert akkor még nem tudták, hogy mozgalmuk szelleme, némi látencia után, az álmuk gyilkosában él tovább.

Márpedig, ha a Momentum az új SZDSZ, akkor a Fidesz az új MSZMP. (Akkor is, ha a Momentum mégsem az új SZDSZ.)

Ennek bizonyítására nem érdemes túl sok időt szánni, annyira egyértelmű, de ha valakinek kétségei maradtak, olvasson el egy tetszőleges Gulyás Gergely-nyilatkozatot, és azonnal ráismer a régi KISZ-esek fontoskodó, utánozhatatlanul idegesítő stílusára. „Az SZDSZ ifjúsági tagozatának újjáalakulása és aktivizálódása tönkretette azt az egyedülálló lehetőséget, amelyet egy olimpia Budapestnek, Magyarországnak és a magyar nemzetnek jelentett volna.” Igen, ők pont így beszéltek a rendszerváltás előtti Fideszről.

Na most, ami az álmokat illeti, abból volt itt másmilyen is. 2010-ben, máig felfoghatatlanul naivan, sokan arról álmodoztak, hogy a Fidesz kormányzása csökkenő adókat, gazdasági felzárkózást, ingyenes és színvonalas egészségügyet eredményez; a 27 százalékos áfa, a Szlovákiától való leszakadás és a kórházi mosdókban felejtett négynapos hullák egyáltalán nem szerepeltek az álmaikban.

A fülkeforradalmár szavazók arról álmodtak, hogy a Fidesz meghallgatja a zembereket, hiszen azzal buktatta meg az elődjét, hogy elmondhatták a véleményüket a vizitdíjról egy népszavazáson. Az álmokban még úgy volt, hogy a történelmi felhatalmazást kapó Fidesz nem fog azzal érvelni, ha lopáson kapják, hogy az MSZP is lopott, hiszen azért kapott akkora felhatalmazást, amekkorát kapott, mert a lopás befejezését ígérte, nem a rendszerré alakítását.

Senki nem álmodott arról, hogy az MSZMP a Fideszben reinkarnálódik. Úgy értem Schmidt Márián és Bencsik Andráson kívül. III/III-as államtitkárok, felcsúti kisvasútak és helikopterező pasák egyáltalán nem tűntek fel az álmokban. Nem álmodott senki propagandaminisztérium- ról, államosításról, Nyugat-ellenes szabadságharcról, de még a barátoknak juttatott trafikokról sem.

Ezek csak úgy beitták magukat a nemzeti álomba, mint az összegyűrődött lepedőbe a hideg verejték.

Az eredeti álom legfontosabb alakja persze maga Orbán Viktor volt, az erős, a puritán, a bátor. Nem az, aki miniszterelnöki vitára nem áll ki, független újságnak nem ad interjút, a sajtótájékoztatókon nem kérdezhető, a vagyonát nem meri felvállalni, Moszkvának becsicskul, és a „nemzeti álom” tárgyában tartott népszavazás elől gyáván megfutamodik.

Ez nem szimpla gyilkosság, hanem az álmok kegyetlen lemészárlása.

A fél ország hánykolódik még. Másnaposan nehéz az ébredés.

Gomperz Tamás

(Forrás: HVG)