Mostanában már írtam arról, hogy mi lesz annak a különbségnek a sorsa, előbb vagy utóbb, de inkább azonnal, amelynek árcsökkentő tényezőként kellene megjelennie gondoskodó pártállami kormányunk és állampártunk jól átgondolt és folyamatos ÁFA- csökkentését követően. (Gigadisznó vs. óriáscsirke)

Hiába mantrázza fent említett kormány minden propaganda szócsöve, hogy ennyi-annyi milliárddal marad több a családok, nyugdíjasok egyéb szegény népek zsebében (kár beléjük, lukas zseb az, kérem, minden kihullik belőle! Az Isten pénze sem lenne nekik elég!), ennyivel és annyival nő tehát a családi jövedelem. Sikerült is így-úgy kimutatnunk, hogy az ÁFA-csökkentés nem a vásárló, a fogyasztó érekében történik. Az bizony a kis- és nagykereskedő bevételét növeli. Vagy éppen azt sem.

Itt van mindjárt ez az éttermi ÁFA. Hát ez nagyon viccesre, mondhatnánk röhejesre sikeredett. A vendéglősök panaszkodnak, hogy a számítás annyira bonyolult, hogy inkább nem szórakoznak vele. Minden marad a régiben. De jó, legyen! Mondjuk, van olyan lelkiismeretes kocsmáros, aki kiszámolja fillérre pontosan, és oda is tolja a kedves vendég orra alá a számlát. A kedves vendég az orra hegyére igazítja a szemüvegét, hogy afölött kikukucskálva elmélyedjen a számla tanulmányozásában. Nézi, nézi, nem érti. Kérdezni nem mer, mert ki szeret a hülye kedves vendég szerepében tetszelegni. Jó pofát vág hozzá, tudja, hogy mint rendesen, most is jól átvágták, és dönt. Ide se jön többet! Grimaszt vág, leteszi a pontosan, fillérre kiszámolt összeget az asztalra és távozik. Senki sem boldog. Az a vendéglős se jár jobban, aki mindent a régi módon, egységesen 27%-al számol, mert ott is ugyanúgy érzi magát mindenki.

De már bocsánatot kérek! Azt a fanyalgó hétszentségit!- tör ki belőlem a felháborodott nyugállományú köztisztviselő. Hol és mikor mondta azt a nagyra becsült Tállai András, hogy az adózóknak jól kell magukat éreznie? Mondott ő ilyet valaha is? Mondjuk két szalagátvágás között, úton A-ból B-be? Akár szeszközi állapotában? Még szuszogva sem!

A vendéglősök céhe ÁFA- csökkentést és ÁFA-konszolidációt javasolt. Most a csökkentés volt napirenden, méghozzá érett megfontolás alapján cizelláltan, súlyozottan, körültekintő mérlegeléssel. Igaz, hogy ez még a meglévő konszolidált állapotokat is múlt időbe tette, de nem lehet mindent egyszerre. Most csökkentettünk, majd egyszer konszolidálunk. Vagy megteszi azt a piac maga is. Például azt mondja, hogy: „Tudod, ki fog neked három féle ÁFA-t számolni egy üveg Fantára?! Inkább maradjon kevesebb a kedves vendég zsebében és az enyémben is!” Aztán ez a szegény vendéglős (pék, zöldséges, kisboltos – nem kívánt törlendő!) elgondolkodik, és gyorsan kirúgja a Gizust. Neki ugyanis még a fizetését is emelni kellene az új minimálbér-törvény szerint, azt pedig már végképp nem bírja el az üzletmenet. Ezzel is megspórol havi közel 200 000 forintot.

Azt most már biztosan megállapíthatjuk tehát, hogy a következőknek nem marad több a zsebében: a fogyasztó, a család, a nyugdíjas és Gizus. Szerintem a vállalkozó is meg fogja szívni, de a vendéglős egészen biztosan. Örülhet, ha nem zárják be pár hónapra, egy-egy szúrópróba-szerű ellenőrzést követően.  Az állam és a NAV viszont röhög a markába, oszt jónapot. A hangulatjavító intézkedés megvolt. Magyarország erősödik, mert jobban teljesít.

És akkor még nem is beszéltünk a másik nagy hangulatjavítóról, a növekvő családi adókedvezményről! Eszerint a családi kedvezmény, 2017-ben, kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként  nettó bérben egy eltartott esetén 10.000.-Ft-ot, kettő eltartott esetén 15.000.-Ft-ot, három vagy annál több eltartott esetén eltartottanként 33.000.-Ft-ot jelent.

Magyarra lefordítva van nekem egy öt gyermekes családom. Ők havonta 165 000 forint adókedvezményre jogosultak a család nettó, adózott jövedelme után. Ha van akkora adózott jövedelme a családnak, amelynek a 15%-os jövedelemadó tartalma eléri a havi 165 000 forintot. Nem is kell ezt a hangulatot tovább javítani, szerintem. Így is láthatjuk, hogy mennyivel több marad a családoknál. Már persze, ha van minden gyereknek adóazonosító jele. Ha nincs, azt külön kell kérni. Busszal be kell menni a városba, az adóhivatali kirendeltségbe, kitölteni mindenféle papírokat… De minek, ha nincs adózott jövedelem? Á! Hagyjuk…

Nekem erről a mérhetetlenül sok, és nagy állami kegyről Czetmaier bácsi, a sarki fűszeres esete jutott az eszembe. Mikor már nagyon nem fogyott az áru, és tartani lehetett attól, hogy rárohad a kelkáposzta, Czetmaier bácsi odaszólt a segéd úrnak: Józsikám! Árat csökkentünk! Igenis, főnök úr! – ugrott a segéd úr. És már írta is a 90 forintos régi ár fölé a 120 forintot, amit azonnal egy határozott mozdulattal át is húzott.

Mert legfontosabb a konszolidált és jó üzletmenet, valamint a biztos bevétel.

Szerző: Fábián András
Forrás: Huppa