Lendvai Ildikó: A kilincs éve

A kínai asztrológia szerint 2017 a kakas éve. Ez nem tetszik nekem, meguntam a kakasokat. Főleg azt a fajtát, amelyik az országot tekinti a saját szemétdombjának. De unom azt is, ha az udvar szemközti oldalán egymással szemben hangoskodnak kiskakasok, hogy legyen egy akármilyen kicsi, de saját szemétdombjuk. A kakas éve azért se volna ínyemre, mert a kínai horoszkópok azt mondják, az a patkányoknak és kígyóknak kedvez, nekik pedig már éppen elég hosszú ideje jó.

És az is aggaszt, hogy a kakas a jóslások szerint továbbra is „kedveli a pompát” (ezt magam is tapasztaltam), imád tollasodni, viszont utálja, „ha meg akarják fosztani fényes tollazatától”. Ami azt illeti, inkább ő foszt meg másokat tollazatuktól, újságírók esetében tolluktól. Túl a kétes hírű asztrológián, a zoológiai leírások is úgy jellemzik a kakast, hogy az „a birodalmát jelöli ki kukorékolásával”, hierarchiát alakít ki maga alatt az alsóbbrendű kakasokból, és fájdalmas sebeket oszt azoknak, akik ki akarnák billenteni a szemétdomb tetejéről. Nem rokonszenvezem egyik tulajdonságával sem. Pláne azok a kakasok vannak a bögyömben – hogy a témához illően fogalmazzak-, amelyeket kizárólag a kakasviadalokra képeztek ki, a harcon kívül az ég egy világon semmire sem használhatók.

Ezért szomorítana el, ha 2017 tényleg a kakas éve lenne. Ez esetben érteném, a nyíregyházi állatkert dolgozói miért állati ürülékből rakták ki: BÚÉK! De én nem szeretnék… hogy is mondjam szalonképesen… „ürülék”-évet, elég sok minden bűzlik körülöttünk amúgy is. Állítólag a szmog egyik oka is az, hogy sokaknak nincs pénze tüzelőre, az erdőből a minap elvitt a rendőr egy napok óta fázó „fatolvaj” asszonyt, így az óvatosabbak PET-palackkal, háztartási hulladékkal fűtenek.

De akkor minek az éve legyen? Jó, a miniszterelnök szerint a lázadásé, de gyanítom, nem ugyanazt tekintjük ellenfélnek. Így megint csak szanaszét, össze-vissza lázadoznánk, ki erre, ki arra, két magyar tán háromfelé is, hiába a legharciasabb kukorikú, mégsem lehetne minket rendesen hadrendbe állítani. Egy online lap azon viccelődik, hogy csak egy újabb adó bevezetésére készítenek fel: „2017 a láz-adó éve lesz”. Na, így meg pláne nincs kedvem a dologhoz.

Az év eleji híreket nézve aztán rájöttem: 2017 a „kilincs éve” lehetne. Az alaphír nem túl szívderítő, de innen szép nyerni. A Népszava persze mindjárt „A terror kilincse” címmel tudósított. Pedig csak annyi történt, hogy elutasították Hadházy Ákos panaszát egy rendőri intézkedés ellen. Hadházy és a német RTL TV stábja Felcsúton forgatott volna a stadionról és a kisvasútról, de a rendőrök megvédték a hazát a sanda orvtámadással szemben. Noha az igazolványaikban nem találtak hibát, zsebeiket kipakoltatták, megmotozták, végigtapogatták őket. Megint butaságokat beszélek, hiszen a panasz elutasításának épp az volt az indoka, hogy ez nem motozás, hanem „ruházatátvizsgálás”, nem került sor az összes testnyílás alapos vizsgálatára. Pedig micsoda látványosság lett volna Felcsút főutcáján, felvillanyzó élmény a helyi polgároknak a munkás hétköznapokban! A pucér fenekűre vetkőztetett labancokról a mai gyerekek még az unokáiknak is meséltek volna. Akár hazafias történelmi film is készülhetett volna a Nagy Honvédő Testüregmotozásról, ha a rendfenntartók nem ilyen sajnálatosan mértéktartóak.

Persze ruházatot átvizsgálni is csak „közbiztonságot fenyegető veszély” esetén szabad, de a határozat szerint ennek az esete forgott fent. A terrorizmus gyanúját keltette fel, hogy a kormányfő kertkapujának „kilincsét több alkalommal lenyomták”. Jesszus! Hadházy szerint ugyan ez nem igaz, a kapu közelébe se mentek, de akkor is Jesszus! Mert akár mehettek volna. És igen, még a kilincset is lenyomhatták volna. Több alkalommal.

Aki nem érti, ez miért bűn, annak fogalma sincs a rendszer lényegéről. Nem juthatsz be a bennfentesek felségterületére. Maradj kívül, maradj a helyeden, ki vagy csukva a hatalom, a javak és jogok világából. Nem vagy benne a buliban. Ki vagy rekesztve. A kezedre csapnak, ha a kilincs felé nyúlkálsz. Most fordítva van: benn a farkas, kinn a bárány. És azt akarják, hogy kint is maradjon, ott bégethet kedvére.

Ezért szeretném, ha 2017 mégis a kilincs éve volna. Az az év, amikor legalább megrázzuk a kilincset. Hogy 2018-ban bemehessünk. Sok minden kell hozzá. Például az, hogy ne egymást lökdössük el a kaputól. Hogy ne dőljünk be, ha egy kis cukorkát, aprópénzt szórnak közénk az ablakból, és százszor elmondják: kint egyre jobb nekünk, erősödünk, jobban teljesítünk. Hogy ne azokat tekintsük társunknak, akik csak törni-zúzni tudnak, vagy semmivel sem különbek a bent lévőknél, csak éppen helyet akarnak velük cserélni.

Babits azt írta: „Új esztendő beköszön,/ régi könyvben új lap./ Új topán a küszöbön,/ ég küszöbén új nap.” Mintha már hallani lehetne néhány új topán kopogását. Ott állunk a küszöbön, el kell szánni magunkat a kilincs lenyomására, a lakat leverésére.

A kilincs éve legyen, és ne megint, mindörökké a Kakasé. Nem érdemes szemétté válni csak azért, hogy nagyobb domb legyen alatta. Nem tőle kel fel a Nap!

Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő

(Forrás: Népszava)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.