Jobbra dől az Alkotmánybíróság

A Donáti utca télen csendes. Igaz, nemrég beköltözők érkeztek, az Alkotmánybíróság no­­vem­­berben megválasztott új tagjai. Magyarországnak a Gulyás–Schiffer-paktum eredményeként hosszú idő után újra komplett, feltöltött Alkotmánybírósága van. Mégis alapvetően más, mint amilyen két évtizedig volt. Az elmúlt években a testület létszámát felemelték, a jogköröket szűkítették, a bírák nem vizsgálhatnak anyagi természetű ügyeket, pedig ez valaha komoly ellenzéki győzelmeket hozott. A testület szervezési elvei átalakultak, az újraválasztás lehetőségét felszámolták, rögzítették a korhatárt. (Minimum negyvenöt, maximum hetven év kell a választhatósághoz.) A hivatali időt kilencről tizenkét évre emelték, az állományt politikai értelemben fokozatosan egyneműsítették. A mai AB lehetne akár a Fidesz jogi kabinetje is.

Obsitosok, politikai száműzöttek, közéleti kitüntetettek. Első pillantásra így kategorizálható a kibővített Alkotmánybíróság. Pártalkuk ma már nincsenek (legalábbis 2010-től nem voltak, egészen a kormánypárt és az LMP nemrégiben megkötött, meglepetésszerű megegyezéséig), független jogtudós se nagyon akad. A tudós is egyre kevesebb. Megsokasodtak viszont az ügyvédek, a megbízhatónak tartott exbírák, a jogtörténészek, sőt Stumpf István személyében politológus is akad.

Persze másféle felosztás is alkalmazható. Például pázmányosok és nem páz­­má­­nyo­­sok. A tizenöt fős testület harmadát fűzi valamiféle kapcsolat a katolikus egyetemhez. Ketten (Schanda Balázs és Varga Zs. András) dékánként is működtek. A nemrég megválasztott Horváth Attila (jelenleg Nemzeti Közszolgálati Egyetem) a Pázmány jogi karának alapító oktatója volt. Külön csoportot alkotnak a „2006-osok”, a Gyurcsány-hatalom ellen folytatott harc jogász és ügyvéd hősei. Horváth Attila a 2013-ban beválasztott Juhász Imrével együtt tagja volt a Morvai Krisztina-féle Civil Jogász Bizottságnak (CJB), amely az októberi zavargások során történt rendőrattak körülményeit vizsgálta. Bizonyos értelemben a „2006-osok” közé sorolható Szívós Mária bíró (szintén Pázmány), aki, állítólag, a tüntetőkre nézve jogszerű és kedvező ítéleteket hozott. De hogy a politika világa mennyire kusza, arra példa, hogy a CJB szervezője, Morvai Krisztina nem kerülhet körön belülre, pedig bíróvá választását a Jobbik többször is szorgalmazta – vélhetően azért, hogy szabaduljon tőle.

A második Orbán-kormány a kétharmad birtokában radikális személyi változtatásokat hajtott végre. 2010 után először kerültek a testületbe aktív politikusok közvetlenül a parlamenti padsorokból, Salamon László és Balsai István személyében. 2014-ben még alaposabb átalakítás kezdődött. A jelenlegi AB tökéletesen illeszkedik a centrális erőtérhez. Ellenzéket nyomelemekben sem tartalmaz. A közvélemény ennek ellenére még a „lebutított” Alkotmánybíróságot is vonatkoztatási pontnak tekinti.

– Pedig a bírákat szoros pórázon tartják, mellékes ügyekben ugyan elkalandozhatnak, ám a lényegi kérdésekben összezárnak. Csakhogy nem ez lenne a dolguk – mondja egy régi bíró, még a klasszikus időkből. – Nem viccelhetnek például a Quaestor-ügyben. Semmiben, ahol pénzről van szó.

Sodrásban

Legenda, hogy az Alkotmánybíróság 2010-ben, a fülkeforradalom után, Paczolay Péter elnöksége alatt kezdett jobbra tartani. Az átmenetnek már az évezred első évtizedében baljós előjelei voltak. Horn Gyuláék már a Bokros-csomag megkurtításakor megmorogták a bírákat, Orbán viszont az első ciklusában még így nyilatkozott: az Alkotmánybíróságnak mindig igaza van, „ez a demokrácia vastörvénye”. (Aztán a saját vastörvénye értelmében 2010-ben nekilátott az AB elfoglalásának.) Gyurcsány Ferenc annak idején az Alkotmánybíróság elfogultságán sopánkodott. Lehetett oka rá, mivel a Bihari-féle AB különös döntéseket hozott: mindenki ismeri Bihari nagy ötletét „a költségvetést nem befolyásoló” szociális népszavazás kiírásának engedélyezésekor. „A költségvetés pedig ez”, mondta az elnök, s magasba emelt egy vaskos paksamétát. A népszavazást megtartották, a költségvetést pedig három hét múlva módosították. Az AB ezzel vetette a Gyurcsány-kormány koporsójára az első marék földet. A kabinet abban a naiv hitben élt, hogy „Bihari közéjük tartozik”. Bihari azonban, mint mindig, „Pozsgayhoz tartozott”. Pozsgay Imre pedig kezdettől a jobboldal támogatója volt.

– Persze az is lehet – mondja az alkotmányjog belvilágát alaposabban ismerő emberünk –, hogy ígérhettek Biharinak valamit. Hosszabbítást, köztársasági elnökséget.

Akármit ígértek is, a Fidesz-kétharmad felrúgott minden korábbi egyezséget. Paczolayt, Sólyom volt munkatársát mandátumának lejártakor Rómába küldték nagykövetnek (2015), utódjának, Lenkovics Barnabásnak szintén a régi szabályok által megszabott kilenc év után kellett távoznia – miközben a Fidesz-érában megválasztott bírák mandátuma már tizenkét évre szól. Biharit 2013-ban, a hetvenéves korhatár betöltésekor azonnal nyugalmazták – majd fél évvel később a parlament úgy döntött: a bírák 70. életévük felett is kitölthetik a mandátumukból hátralévő idejüket. A személyre szabott szigor, a folyamatos cserék, a létszámbővítés mindig a pillanatnyi politikai érdekeket tükrözték.

Az Alkotmánybíróság rendszeres feltöltésében az első sokkot a volt kancelláriaminiszter, Stumpf István megválasztása okozta. Ez önmagában lakmuszpapírnak számított. Stumpf semmilyen előzetes feltételnek nem felelt meg, mert bár más szakterületeken a munkásságát elismerés övezi, jogtudományi kutatói múltja nem volt. A lépés még a Fideszben is meglepetést keltett. Stumpf már túl járt pályája zenitjén, a 2002-es „vert sereghez” tartozott.

– Elmondok egy történetet – meséli egyik informátorunk. – Tegyük fel, igaz is. 2010-ben, a választások után Orbán felhívta Stumpfot. Egy nap gondolkodási időt adott: döntse el, akar-e alkotmánybíró lenni. Stumpf a kormányzati darálóba nem akart visszamenni, viszont sok minden lehetett volna belőle, akár még washingtoni nagykövet is. Másnap közölte: nem akar alkotmánybíró lenni. „Márpedig az leszel”, mondta a miniszterelnök kurtán, és letette a telefont.

Bárhogy történt, bombameglepetésnek számított. Orbán a 2006-os palotaforradalom-kísérlet óta elképesztő szigorral ellenőrzi a feltételezett majdnem lázadás kulcsfiguráit. Áder Jánost például a köztársasági elnöki poszttal végleg lefagyasztotta, kivonta az aktív politikacsinálók sorából. Stumpfot 12 évnyi fényes elszigeteltségre a Donáti utcába irányította. Nyilatkozatokat nem adhat, a külvilágnak legfeljebb, afféle palackpostaként, különvéleményeket juttathat ki. Stumpf úgy döntött, valamit mégis kezdenie kell, például kihasználja ezt a 12 politikailag sivár évet, hogy tisztára mossa a nevét. Így lett Stumpfból az egyik legaktívabb, legkritikusabb alkotmánybíró.

– Talált magának ehhez egy jó kis elméletet – meséli névtelen elemzőnk. – Politikai alkotmánytannak is nevezik. Azt jelenti, hogy a parlament a politikai helyzet függvényében olyan alkotmányt konst­­ruál, ami neki tetszik. Az alkotmány nem joganyag, a népfelség elvén, a politikai szándékokon nyugszik. Halmai Gáborék ezt cáfolják, Stumpf viszont kitart mellette, szigorúan taktikai alapon. Ha tehát nem szólal fel az alkotmányellenes tendenciák ellen, hivatkozhat arra, hogy a politikai alkotmányozás elvét követi, ha pedig felszólal, akkor az alapjogokat védi. Olyan ez, mintha az első félidőben az egyik, a másodikban a másik csapatban fociznál.

2011-ben és 2013-ban a Donáti utcába két régi arc, két ismert politikus érkezett. Az egykori MDF-es igazságügyi miniszterről, majd frakcióvezetőről, Balsai Istvánról, aki 2004-ben lépett át a Fideszbe, már régen rebesgették, hogy kitelt az ideje, a frakcióban csak a helyet foglalja. Balsai jogfelfogását firtatva ismerősei a témát rövidre is zárják. „Ő is meg akar élni, elegáns, nagy presztízsű munkakörben, sofőrrel, telefonnal, ruhapénzzel. Nyugdíjasként hol kereshetne ennyi pénzt?” (Lásd keretes írásunkat.) Balsai sorsát bonyolítja a minőségi borok iránt érzett kulturális természetű rajongása.

Salamon Lászlóra 2011-ig volt szükség az Alkotmány-előkészítő Bizottságban – amely­­nek alkotmánytervezete helyett nyúj­­totta be és fogadta el a Fidesz–KDNP frakciója a ma hatályos Alaptörvényt. A páratlan páros áthelyezése a „nagy személyzetis”, Orbán humánpolitikai ötlete. De ennyi a párhuzam, nem több.

Alkotmányos költség

Az Alkotmánybíróság elnöke az állami közméltóságok közé tartozik, az alkotmánybírákat miniszteri besorolás szerint díjazzák, általában 1,5-1,6 millió forintot keresnek. A bírónak szolgálati autó jár, személyi sofőrrel, az autómárka adott: Audi. Egy-egy alkotmánybíró stábja hatfős. A sofőr mellé titkárnő és – szellemi segéderőként – több szakmai tanácsadó is dukál. A testületnek van szóvivője, a székháznak kiegészítő személyzete.

Néha pluszköltségek is felmerülnek. A legenda szerint Sólyom László irodája ablakára golyóálló, füstüveg táblát követelt, hogy az íróasztalán hagyott iratot az utca felől le ne fényképezhessék. Erre mondta a kor egyik minisztere, hogy az iratot távozáskor a fiókba kell zárni.

Míg Balsait, Antall József kormányának stabil, de gyenge igazságügyi miniszterét savanykás, kallódó embernek tartják, addig Salamon derűs, joviális alkat – igaz, van egy kellemetlen tulajdonsága. Mindenki, akivel beszéltünk, egy idő után idegesen hozta szóba Salamon elviselhetetlen szószátyárságát. A tanácskozás, ahol Salamon részt vesz, eleve tönkre van téve – állítják jogászkörökben. Hack Péter emlékei szerint az alkotmányügyi bizottság ülései az első ciklusban órákig elakadtak, ha a bizottság elnöke, Salamon László képtelen volt megérteni a szavazások tárgyát. Márpedig képtelen volt. De ezen túl jó fiú, kifogástalan úriember, van stílusa, a hölgyeknek előírásosan, mindig a kellő szögben meghajolva csókol kezet, szeret énekelni, egyetemi kórusokban is szerepelt. Még a Pázmányra is bevették oktatónak. De azért a Pázmány nem a magyar Harvard.

Annál inkább felpörgette az Alkotmánybíróság életét Pokol Béla belépése. Pokol nem tekinthető primer politikai szereplőnek. Részvétele „tudományos kísérlet”. Egykori pártjai (a Kisgazdapárt, korábban pedig az MSZMP – amelyből éppen későbbi bírótársa, Bihari Mihály kizárása miatt lépett ki) másodlagos bázisok voltak. Egy reneszánsz elme kiteljesedéséhez jelentettek kifutót. Míg pártjai sorra megszűntek, a professzor tele van élettel. Amióta a parlamentből távozott, semmit sem változott. A véleményújságírással szembeni helyreigazítás bevezetését célzó lex Pokol atyja a „tiszta elméletek” rabja, hatásvizsgálatokkal nem foglalkozik. Csodálói is akadnak. „Ő egy zseni, nem közülünk való. Marslakó, elképesztő képességekkel. Három tudományterületen (szociológia, politológia, alkotmányjog) alkotott alapműveket. Fenomenális mutatványokra képes: agya egy óra alatt szívja fel a napi sajtót és az internetet. Két perc alatt ír meg egy oldalt nyomdakészen” – mondja róla egy ismerője. Pokol alkotmánybíróként is önjáró, szövegeiben nyíltan hangsúlyozza: az Alkotmánybíróságnak egyetlen legitim feladata van, a kormányzás hajtószíjaként a népképviselet fő szervét, a többségi alapon nyugvó parlamentet kell támogatnia. Ezt szinte minden ítéletében hangsúlyozza.

Kulcskérdésről van szó. Először Szájer József pendítette meg még a kilencvenes évek elején, hogy az Alkotmánybíróság arisztokratikus testületként, álcázott felsőházként működik. Az alkotmánybíráskodás védelmezői szerint történelmi példa (többek között a német weimari köztársaság tragédiája) bizonyítja, hogy a többség kitermelhet diktatúrát. Az alkotmány védelme egyúttal a kisebbségek, a vesztesek védelme. Pokol az alkotmánybíráskodás elvével szemben kidolgozta a népi akaratot felülíró „jurisztokrácia” (jogászuralom) kritikáját, ami elismerésre méltó függetlenség. Morális értelemben mégis szokatlan, hogy valaki tisztes fizetésért az általa képviselt testület aláaknázásán fáradozik. Pszichologizáló megfigyelők szerint Pokol provokatív hajlama megemelt egójából fakad. Képtelenek vagyunk értékelni, hogy vele közös bolygón élhetünk. A Fidesz szerint Pokol végre „a helyén van”, sőt most van igazán a helyén. A pozíciót mérhetetlenül élvezi, és ha mégis beindulna, a józan többség (tizennégy fő) könnyedén megfékezheti.

A józan többség letéteményese a no­­vem­­berben megválasztott új elnök, Sulyok Tamás ügyvéd, a szegedi egyetem tanára. Hónapokig alelnökként működött. Vele a „szegedi vonal” (Paczolay–Trócsányi–Sulyok) kapott erőre. Az AB-nek, főleg Sólyom idején, voltak pécsi korszakai is. Sulyok az egyetemén alkotmányjogot és polgári jogot oktatott. A rendelkezésre álló készletből még mindig ő a legjobb, pláne, ha számításba vesszük a fenyegető Varga Zs.-veszélyt.

Mondják, Magyarországon nincs tizenöt megfelelő korú, színvonalas alkotmányjogász. Vonatkozási pontok vannak. A hitbeli elkötelezettség ilyen. Sokan tartották sötét lónak, rejtőzködő jobbikosnak a frissen megválasztott Horváth Attila jog­­történészt. A jobbikos identitás tévedés. Tény, hogy a Jobbik erősen pártolta, valószínűleg azért, mert gyakran hivatkozott a Szent Koronára, általában a történeti alkotmányra. Parlamenti meghallgatásán is szóba hozta, a történeti alkotmányok nemzetmegtartó erejét „lassan fejlődő korallzátonyhoz” hasonlította, ám ezt a szálat később elejtette. Kijelentette, figyelmét alkotmánybíróként a jelenlegi konstrukcióra fordítja. Annál is inkább, mivel rebesgetik, az Alaptörvény kidolgozásában Horváth is részt vett.

E körül egyébként nagy a homály. Tény, hogy az Alaptörvényt a parlament megszavazta, a felelősség tehát a képviselőké. A szerzőséget kevesen vállalják, miközben sokan célozgatnak rá, hogy „közel álltak” a dologhoz. Legendák szólnak Szájer iPad­­jéről, de a megírás aktusát mindenki hárítja. Amiben Horváth valóban kiváló, az a jogtörténet, az ötvenes évek és a megtorlások pereinek kutatása. Ilyesmivel gyakran fel is lép a médiában. Szenvedélyes kamerafüggő, láttuk a Szabadság tér ’89 című Rákay Philip-sorozatban, amelynek lényege, hogy a jaltai rendszert Orbán Viktor döntötte meg. Horváth kellemes társasági ember, három egyetemen is tanít, klubesteken szerepel a Magyarok Házában.

Az Alkotmánybíróság katolikus vonalát a volt pázmányos dékán, a szelíd Schanda Balázs is erősíti. Schanda szemérmes alkat, Erdő Péter bizalmasa, területe az egyházi jog. A természetjog híve, annak a jognak, amely a hatályos jog fölött állva Istent és az emberi nemet szolgálja. Schanda és Horváth beemelése – az obsitosok áporodott szelleméhez képest – sokak szerint vérfrissítést jelent.

Annál is inkább, mert egyre több az arctalan arc, akikről a szakmabeliek is csak keveset tudnak. Czine Ágnesről, a Fővárosi Ítélőtábla büntetőkollégiumának egykori vezetőjéről az a hír járja, hogy „rendes asszony”, munkájában lelkiismeretes. A legtöbb különvéleményt Stumpf mellett ő fogalmazza meg. A bevett gyakorlattal ellentétben ő nem a Pázmányon, hanem a református egyetemen, a Károlin tanít. Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikóról pedig annyit tudunk, hogy közigazgatási jogász volt, a jobboldalhoz családi szálak fűzik. Szívós Mária bírónőről forrásaink szemérmesen annyit jegyeznek meg, hogy „az elmúlt öt év is igazolta, mennyire fejlődőképes”.

Az ügyvédkarakter a Fidesz-legendá­­rium­­ban kezdettől kulcsfigura, az orbáni „oszt jó napot” szemlélet letéteményese. Az Antall-kabinet idején kormányfőtanácsosként tevékenykedő Szalay Pétert „a Fidesz ügyvédjeként” tartják számon, viszont arra is akadt példa, teszik hozzá forrásaink, hogy Demszky Gábort védte. Juhász Imre ügyvédet (Horváth Attilával együtt) Morvai Krisztina szervezte be a 2006-os vizsgálóbizottságba. A NER-ben ő lett a Független Rendészeti Panasztestület elnöke. A szervezet jelentőségét mutatja, hogy a parlamentből kiselejtezett KDNP-képviselőre, Lu­­kács Tamásra bízták. Az LMP-s szívek meglágyítását szolgálta a „zöld ember”, Szabó Marcel jelölése. Szabónak ombudsmanhelyettesként eddig hírét is alig lehetett hallani. Most ő lehet a zöld sziget a Donáti utcai szürke tengeren. Dienes-Ohm Egont a jogászközvélemény a KDNP emberének tartja, a további értékelést ezzel le is zárja. Mi annyit tehetünk hozzá, hogy az első Orbán-kormányban helyettes államtitkár is volt.

Varga Zs. András utolsó a névsorban, de nem utolsó a sorban. A Pázmány jogi karának dékánja kezdettől az elnökséget ostromolja. Vágyait a kollektív rémület – és az LMP ellenállása – oltotta ki. A jezsui­­ta alkatú bíró meghallgatásán, 2014-ben olyan programbeszédet tartott, amely tetszett a fideszes füleknek. Varga Zs. szerint „az alkotmányozás aktivista korszaka” az Alaptörvény elfogadásával véget ért. A bírónak tudomásul kell vennie, hogy „az Alaptörvényre esküszik fel, nem saját szakmai meggyőződésére”. Az alkotmány értelmezése sosem válhat korlátlanná. Magát az Alaptörvényt a Nemzeti Hitvallás szövegével megfejelve kell értelmezni. Sorvezetőként szolgál, tulajdonképpen nem más, mint az Alaptörvény preambuluma – állította a magalkotmány atyja. A magalkotmány koncepciójával ugyanis az alkotmány-előkészítés során Varga Zs. hozakodott elő. Lényege a rövid, masszív törzsszöveg, amit könnyen módosítható sarkalatos törvények koszorúja övez.

– A legrosszabbakat tudom mondani róla – fogalmaz egy volt alkotmánybíró. – Szörnyű alak, legalábbis addig az volt, amíg nem kapott elismerést a tudományos hierarchiában. Azóta szinte nyájas figura.

Az ügyészség jezsuitájaként Varga Zs. elképesztő pályát futott be. Egyetem után ügyészségi fogalmazóként kezdett. Nagy barátja, Polt Péter vitte magával az ombudsmani hivatalba. Amikor Györgyi Kálmánt a Fidesz megbuktatta, és Polt Péter legfőbb ügyész lett, Varga Zs. nagy ugrással egyből a helyettesévé lépett elő (2000–2006 és 2010–2013). Pedig az ügyészség hierarchikus szervezet, a ranglétrán akkor is illik végigmászni, ha új vezető érkezik. A hírek szerint Varga Zs. volt Polt mögött az ötletember, személyi és gyakorlati ügyekben is szabadon dönthetett. Máig kérdés, hogy 2013-ban miért távozott. Lehet, hogy Polt bebetonozása a legfőbb ügyészi székbe megértette vele: ez a kar­­rier­­út lezárult előtte.

A Donáti utcában a napok csendesen telnek. A munka egyre kevesebb. A korábbi ezerötszáz üggyel szemben négy-ötszáz ítéletet kell hozni. A szavazati arányok kiforrottak. Egyre szilárdabb a nemzeti együttműködés.

A testület – amely negyedszázada a semmiből bukkant fel – mindenki meglepetésére húsz éven át kulcsszerepet játszott. Tulajdonképpen rendkívüli vívmány, hogy máig fennmaradhatott.

A testület jelenlegi tagjai, megválasztásuk/hivatalba lépésük időpontja

Balsai István (1947),
2011. szeptember 1.
Czine Ágnes (1958),
2014. november 15.
Dienes-Oehm Egon (1945),
2011. szeptember 1.
Horváth Attila (1959),
2016. december 1.
Juhász Imre (1963),
2013. április 3.
Marosi Ildikó (1957),
2016. december 1.
Pokol Béla (1950),
2011. szeptember 1.
Salamon László (1947),
2013. február 25.
Schanda Balázs (1968),
2016. december 1.
Sulyok Tamás (1956),
2014. szeptember 27.
Stumpf István (1957),
2010. július 22.
Szabó Marcel (1970),
2016. december 1.
Szalay Péter (1960),
2011. szeptember 1.
Szívós Mária (1949),
2011. szeptember 1.
Varga Zs. András (1968),
2014. szeptember 14.

Szerző: Buják Attila

(Forrás: 168 óra)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.