Csapataik harcban állnak

Csatába indult Brüsszelbe Orbán Viktor. Honvédő háborút viv, megütközik mindenkivel, aki bántja a magyarokat. Nem tárgyal, nem egyeztet, hanem harcol. Csapataik harcban állnak. Az ő csapataik. Nekünk, magyar polgároknak nincsenek csapataink. Nekünk gyerekeink vannak, családunk, barátaink. Mi nem harcolunk, mert békében élünk magunkkal és a világgal. Nem vágyunk háborúzni senkivel, utáljuk az ellenségeskedést, nem keressük a bajt ott, ahol nincs.

Orbán ezúttal is azt teszi, amihez egyedül ért. Nem kormányoz, mert az macerás, helyette uralkodik és csatázik. Harcban áll a világgal, megvédi a magyar embereket bántja az idegenszívűektől.

Abcúg Ejrópaji Junijó! Aggyad ide a pénzt, mi pedig nem leszünk gyarmat!

Sokkal egyszerűbb hülyeségeket gondolni a világról, mint reagálni a valóságra.

Harcban áll Orbán, de nem csupán a vélt ellenséggel, hanem a saját démonaival is küzd. Van egy kényszerképzete a világról, és ehhez próbálja igazítani a valóságot. Avítt, árvalányhajas, urambátyámos az ő valósága. Félázsiai, vagy tán egészen az.

Idehaza ez még elmegy, mert a majdnem-kétharmad mindent megszavaz, ami formailag törvénytervezetnek látszik. Ám a valódi világ, az, ami Magyarország határain kívül esik, bonyolultabb ennél. Vannak a Földnek olyan országai, ezeket általában demokráciának hívják, ahol a verseny nem bűn, hanem állapot, és a szabad véleménynyilvánítás nem kegy, hanem alapvető emberi jog.

Ebben a létező világban szintén vannak lököttek és normálisak, tisztességesek éppúgy, mint gazemberek, ám ezeken a helyeken még véletlenül sem keverik őket össze egymással.

Magyarország mára egy ideges, rosszkedvű, magával és a világgal veszekedő, nemzetközi szinten lesajnált országgá vált.

Versenyképességünk romlik, megítélésünk a béka feneke alatt, a befektetők, akik semmit sem utálnak jobban, mint a korrupciót és a kiszámíthatatlan gazdasági környezetet, menekülnek.

Nem csoda, hogy ilyenek lettünk. Megmondták a derék urak már 2010 előtt, hogy ha megszerzik a hatalmat, akkor úgy átalakítják az országot, hogy rá sem ismerünk.

Ez az egyetlen olyan ígéretük, amit betartottak.

Szerző: Földes Péter
Forrás: Huppa

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.