Közpankráció

Nos kérem tisztelettel, ez is megvolt, még sincs este, illetve de. Pár napja, november 29-én fellángoló elégedetlenkedés, gyakori közbekiabálások és jövés-menés jellemezte az idei közmeghallgatást. A Fasori Evangélikus Gimnázium második emeleti díszterme majdnem megtelt, és a közmeghallgatásnak nevezett speciális képviselő-testületi ülés a kötelező hivatalos adminisztráció után elkezdődött.

A polgármester rövid expozéjában foglalta össze, hogy (szerinte) az elmúlt évben mit tettek a kerület érdekében. Ezt követően került sor a “kérdések és válaszok” napirendi pontra. A lakossági kérdések és panaszok elsősorban két nagy témacsoport köré szerveződtek, úgy- mint – gondolom nem nagy meglepetés – a bulinegyedbeli „békés” élet, ill. a már nálunk is többször megénekel Dózsa György úti házak és a Városliget sorsa. Ez utóbbi témában több kérdést is intéztek a polgármesterhez, aki a válaszadás lehetőségét átadta a Városliget Zrt. vezérigazgatójának. A vezérigazgató úr közpénzből mellkast döngető mondatait a hallgatóság hamar megunta és hangos bekiabálásokkal nehezményezték a mellébeszélést. “Miért nem a kérdésre válaszol!”, “Hova fogunk parkolni?”, “A polgármester adjon választ” “Nem ezt kérdeztük”.

A vezérigazgató még azzal próbálkozott, hogy a megépítésre kerülő mélygarázsokban majd tudnak parkolni a lakók. Csak épp fizetni kell majd érte. És kiderült az is, hogy a mostani 1200-1300 parkolóhely helyett cca. 850 lesz a mélygarázsokban. (Újabb bekiabálások.) A vezérigazgató műszaki helyettese következett, aki szakmai tájékoztatással próbálkozott, de őt is félbeszakították az egyre türelmetlenebb lakók. “Mi lesz a házainkkal?” “A polgármestert kérdeztük!” “Ki kérdezett ilyet, amire válaszolnak?” “Olvassák fel a kérdéseket, ha nem, majd én felolvasom az enyémet!” “A Városliget beépítése igenis érint minket, annak ellenére, hogy maga azt mondta, hogy annyi közünk van hozzá, mint a Duna-Tisza közéhez! Felháborító!”

Valós tényeken alapuló információkat a jelen levők nem tudhattak meg, pusztán csak annyit, hogy “levélben fogjuk a válaszunkat elküldeni a kérdést feltevőknek”. Az sem segített sokat, hogy személyes, kávé melletti konzultációra invitálta a vezérigazgató a lakókat. (Gondolom, a szokás hatalma: baráti kávézgatás mellett dönteni közügyekről…)

De a másik főtémában sem volt jobb a helyzet, a polgármesteri válaszokból keveset tudhattak a meg a jelenlevők. “Ok. Sörbiciklit kitiltották, de itt maradt a hányás, a zaj az utcákon!” A polgármesteri dörgedelmet követően egy rövidebb időre újra csend lett, de miután továbbra is az általánosságban gazdag, konkrétumokban azonban szegény(es) válaszokat olvasott fel a polgi, újra megkezdődött a bekiabálás, joggal.

A jelenlevők (mármint a lakosok) tehát feltehették az általuk fontosnak tartott kérdéseiket, kérdeztek és válaszokat vártak. De azt nem kaptak, csak félre- és mellébeszélést. Aztán egy idő után a polgármester – megunva, az egészet – berekesztette a közmeghallgatást, ami végül is nem volt se közösségi, sem pedig meghallgatás. Több megjegyzést ehhez én most nem is fűznék, annyi azonban bizonyos, hogy a köz meghallgatta a vezetőit, és nagyon nem tűnik elégedettnek. Két vélemény a fészbukról:

A köz számon kérte a vezetőit, mindhiába. Porhintés, csend, zavart mellébeszélés a válasz. A polgármester pedig hallgat a Liget-projektről, helyette a Városliget Zrt. emberei végzik a piszkos munkát.

Hatodik éve ez megy nálunk is. Jól megszervezett, tematizált “közmeghallgatások”, ahol a városvezetők beszélnek, a nép meg – ha eljön egyáltalán – hallgat, “mint megannyi puszta sír”. Lehet ugyan feltenni kérdéseket – jönnek is az alákérdező fideszesek rendre –, de ha valami kínos kérdés érkezik, akkor “15 napon belül írásban válaszolunk, erre az SZMSZ lehetőséget biztosít”, úgyhogy a nép egyszerű gyermeke sosem fogja megtudni a választ.

P.s.: A netre máris felkerült két rész erről a feledhetetlen közmeghallgatásról (készítették a Ligetvédők), aki úgy érzi, hogy feltétlenül meg kell néznie, az itt megteheti:

***

A közmeghallgatás fogalma:
– A közmeghallgatás a helyi hatalom gyakorlásának intézménye, amely alkalmas a helyi közakarat megnyilvánulásának kifejeződésére, a választó polgárok közösségével való párbeszédre, az önkormányzati testület közösségi ellenőrzésére.
– A közmeghallgatáson az állampolgárok mellett a helyben érdekelt szervezetek is szerephez jutnak. Ez összhangban van a képviselő-testületnek az önszerveződő közösségek támogatásának, illetve a velük való együttműködés kötelezettségével.

A képviselő-testület évente egyszer az éves munkatervben előre meghatározott időpontban tart közmeghallgatást.

(Forrás: A mi Erzsébetvárosunk blog)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.