Hunvald: Az én mókás napjaim (1)

Jóreggelt, jó reggelt. Kezdjük szépen, vidáman a napot. Tegnap ugyan már feltettem a Facebook-oldalamra, de gondoltam, nem árt itt is megemlékezni egy röpke pillanat erejéig a hétfőn történtekről. Mert szép történet. Meg még mókás is. Mármint a maga módján. Egy, “A tanú” című filmbe illő jelenetnek voltam ugyanis a részese (szenvedő alanya, tanúja?). Mert a film forog, egyre csak forog tovább…

Ügyész: Látható, hogy sem a védő, sem a vádlott nem bánta meg, amit tett!
Védő: Nem tudtam, hogy én is eljárás alatt állok!

Higgyétek el, ezt tegnap a saját két fülemmel hallottam, a két szememmel láttam! És mondta mindezt az az ügyész, aki pár hete azért nem jelent meg az általa kért tárgyaláson, mert az ügyészség, ahol dolgozik, két hete nem vette át a postáját a bíróságon. Ezért aztán nem tudta, hogy tárgyalása lesz. Kiemelt ügyészi szervezetről van szó természetesen, ennek sosem lesz felelőse.

Lehet, hogy az ügyész hozzászólására ez lett volna a jó válasz?
Börtönigazgató:: Maga kicsoda?
Pelikán: Pelikán József vagyok, elnézést kérek a zavarásért, engem kellene felakasztani.

No, ennyit így röviden mára. További szép és vidám napot mindenkinek.

Hunvald György

***

Azért azt még – így a vége után – csak megjegyezném, hogy az előző posztban tárgyalt, évek óta zajló ú.n. Tábornok-perben (ahol jelenleg a megismételt első fokú eljárás folyik) is mókás pillanatok lehettek, amikor ennyi idő után végre hivatalosan is kiderült, hogy az ügyészség egyszem koronatanúja nem, vagy nem egészen beszámítható. Akinek a vallomása alapján vádat emeltek – többek közt – Fapál László és Juhász Ferenc ellen. Biztos ők is jól szórakoztak. Több mint hat évnyi meghurcoltatás után…

(Forrás: Hunvald-blog)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.