Támadnak a vérnyugdíjasok

Nem nehéz felismerni őket, mert emberemlékezet óta mindig jönnek. Bródy János jól írta róluk: ezek ugyanazok. Mérges öregurak, rikácsoló öregasszonyok. Nem változtak semmit. Mindig, mindenhol bevethetők, ahol kulákok padlását kell lesöpörni, vagy zsidókat lehet felsegíteni puskatussal, a vagonba, hogy gördülékenyebben induljon a kirándulás. Menekülteket feljelenteni. Minden feladatra alkalmasak.

A békehadtest nyilasból ávóssá vedlett katonái. Gyorshadtest, élemedett koruk ellenére fürgén mozognak.

A Fidesz székházát rövid időre elfoglaló fiatalok ellen is milyen harciasan helytálltak. Sósavval jöttek, nem virággal. Egyelőre csak virtuálisan volt náluk a sósavas üveg, de ne legyenek illúzióink: a maró szert már megvásárolták, és egy titkos helyen, gondosan őrzött raktárakban tárolják. Akinek ez a dolga, tudja, hol a sósav, csak a parancsra vár, hogy elővegye és kiossza az emberek között. A riadólánc már megszerveződött, a vérnyugdíjasok tudják, mi a dolguk.

A vérnyugdíjas tökéletes katona: nem vár a parancsra, hanem, amilyen gyorsan csak lehetséges, szolgálatba helyezi magát. Megigazítja a szerelvényét, több bevetésre elegendő sósavat vételez a raktárból, és elindul.

Az utat ismeri, térkép nem kell hozzá. Oda megy, ahova mennie kell. És mindig mennie kell, mert valahol mindig bántják minden magyarok vezérét.

Úgy is mondhatnánk, hogy idegen érdekek védelmére fogadott buzi zsidó zsoldosok támadnak a honra. Vagy zsidó buzi zsoldosok, mindegy az, a lényeg, hogy Soros zsoldjában állnak.

Ezért verekszik a vérnyugdíjasok kicsiny, de elszánt magja. Meg azért, mert mifelénk az ilyenre mindig van igény. Feljelenteni jó, üldözöttet különösen, de verekedni még annál is felemelőbb.

Legutóbb október 23-án a Kossuth téren védték meg a hazát a derék agyamentek. Történészt ütöttek, sípokat próbáltak kiverni a tüntető emberek szájából. Egy hozzászóló ezt írta róluk a Facebookon: nem az a legnagyobb baj velük, hogyha tehetnék, belelőnének bennünket a Dunába. Hanem, hogyha látnának egy menekülő hatéves kislányt, vagy kisfiút, szólnának az őröknek: ott is van egy!

A vérnyugdíjasok nem halnak ki soha. A biológia törvényeivel ugyan ők sem tudnak kibabrálni, de legföljebb fizikailag múlnak el. A szellemük, ha esetükben lehet ilyenről beszélni, minden nemzedékben újratermelődik.

(Ez az írás a bezárt Népszabadság internetes oldalán jelent volna meg.)

Szerző: Földes Péter
Forrás: Huppa

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.