A miniszterelnök igazi keresztapa

Na, nem (csak) úgy, mint a maffiafőnökök, hanem családiasabb értelemben. Ő mindnyájunk keresztapja, már mindenkit elkeresztelt valahogy. Berakott egy fiókba, azt gondosan felcímkézte, majd ránk zárta a fiókot, ne ugráljunk össze-vissza, ki és be. A megfakult vinyettákat azért időnként újraírja, ennyi változatosság neki is jár. A hívek hallgattak már a “polgár”, a “zember”, a “keményen dolgozó” névre, volt, hogy ők és csak ők alkották a nemzetet, újabban inkább a “mi, magyarok…” hívószóra kell felsorakozniuk. Egyszerűbb volna füttyszóra, de akkor hol maradna az irodalmi gyönyör.

Nem akarok dicsekedni, de a kormány hazai és külföldi ellenfeleit azért bőségesebben stafírozta ki a névadó szenvedély. Lassan annyi nevünk van, hogy egy spanyol infánsnő is megirigyelhetné. Kezdetben kicsit becézően “komcsik” voltunk, (azok is, akik a múlt rendszer legkeményebb ellenzékét alkották), majd “liberálisok”, antiszemita honfitársaink kedvéért cinkos szemcsippentéssel “libsik”, Soros-bérencek, migráncssimogatók, magyargyűlölők, “tuggyukkik”.

Az új és új elnevezés nem véletlen. A rendszer lényege az örökös háborúskodás, különben nem volna szükség hadvezérre. A háborúhoz ellenség kell, és ezt a bélyeget egy időre szinte minden társadalmi csoport megkapta már. Az óra lassan körbejárt. Ha nincs új ellenség, akkor a régit kell új néven a harci szekér mögé kötni, új csatakiáltással fellobbantani a hamvadó harci tüzet. Ezért lettünk most “nihilisták”.

Jó név, nem mondom. Az “aki nincs velünk, az nincs” fenyegetés üzenetét terjeszti ki ideológiai síkra. Aki nincs velük, aki más értékeket, meggyőződést, erkölcsöt követ, annak igazából nincsenek is értékei, meggyőződése, erkölcse. Az nihilista. Aki másképp képzeli a hazaszeretetet, családtiszteletet, morált, az hazátlan, család- és nemzetellenes, amorális. A kormány dupla vagy semmit játszik velünk. Övé a dupla, miénk a semmi, most már az eszmék világában is.

Eltűnődtem, honnan akadhattak a tanácsadók éppen a “nihilista” jelzőre. Nem valószínű, hogy egészen az n betűig elolvasták volna az idegen szavak szótárát..Úgy képzelem, a számukra kedves terminusokat keresték, és a Google-on a “hatalom” címszónál megakadt a szemük “A hatalom akarása” címnél, Nietsche művénél. Ez az! -kiáltották. Ez a lényeg! Hatalmat akarunk! A könyvismertetőben pedig sokat olvashattak a nihilizmusról. Megtetszett nekik a szó.

Csak remélni tudom, hogy nem Rosenberget, a nácizmus főideológusát tanulmányozták, aki szintén harcot hirdetett a nihilizmus, az elfajzott modernség, a mindezt a rontást hozó zsidó világösszeesküvés ellen. Ezek kipusztítására akart “világnézeti államot”, új, közösségteremtő faji mítoszokkal.

Jut eszembe, a miniszterelnök Kötcsén kitűzte a feladatot: itt az ideje a “tudatipar” terén is előretörni. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok. Kivéve persze a nihilistákat.

Szerző: Lendvai Ildikó
(Forrás: Lendvai Ildikó blogja)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.